Ha azt mondod Sodom, azt mondom Sadom. A két zenekar között mindössze egy betű a különbség, sőt még annyi sem, ha a szó eredeti jelentését vesszük alapul, ami mindkét esetben Szodoma városát jelöli. További azonosságok, mindkét zenekar trió felállásban működött, s bár a német thrasherek minden szempontból messzebb jutottak, mégsem érdemes lekicsinylő mosollyal elintézni a brazil rockerek dolgozatát 1992-ből. A Sadom egyáltalán nem thrash metalban utazott, hanem egyfajta fura ötvözetét keverték ki a punk rocknak, a rock’n rollnak és a klasszikus kemény rocknak. Tömény intenzitásában ez a lemez bármelyik Sodom lemezzel felveszi a versenyt, különösen ami a gitárszólókat illeti…

Adriano Lima volt a trió vezéralakja, gitárosa és énekese, Steve Redditt basszer és Vital Case dobos képezték a ritmusszekciót. A korong LP kiadásban jelent meg, némely eredeti példánya ma szó szerint kincset ér – Braziliában természetesen. Európában meglehetősen kevesen ismerik a Sadom nevét, holott angolul szóltak dalaik, műsoruk pedig megállta volna a helyét bármelyik neves rockszínpadon. A nemzetközi vérkeringésbe a Sadomnak nem sikerült bejutnia, közel sem lett annyira ismert ideát, mint mondjuk odaát a Sodom.

De talán hagyjuk is a német „nagy testvér” pályájával való összehasonlítást, inkább fókuszáljunk erre a kiadványra. Az anyag ízig-vérig underground klasszikus, sallangmentes, lecsupaszított rockzene – kissé fakó, egysíkú énekkel, azonban egészen döbbenetes, szó szerint húsbavágó gitártémákkal. Amit Lima legyalult az egyik oldalon, a maga képzetlen, dallamtalan énekével, arra csodás dolgokat épített fel bámulatos gitározásával. A dalok szerkezetileg leginkább a Celtic Frost/Venom korai munkásságát idézik, (mínusz halálhörgések és sirámok), de van bennük jó adag Motörhead is, míg a gitár tónusa és nyersessége az MC5 lemezeit juttathatja eszünkbe.

A felvételek közül a Dark Storm emelkedik ki toronymagasan, egy ősöreg 4/4-es dobtémára építkező, fokozatosan erőre kapó nóta, amelyben az előtérbe kerülő gitár már-már olyan szintre hozza ezt a kis bandát, hogy akár egy ének nélküli, végtelen jammelésbe torkolló produkciót is nagyra értékelnénk tőlük. Sőt, talán jobban is érvényesültek volna egy instrumentális közegben, mint így, hagyományosabb rock felfogásban. A csapat ezen kívül még két lemezig jutott, ám egyik sem lett nagy siker. Azokon már csak Lima az állandó tag és az utolsó is 2005-ben volt. Ez a mindössze 8 számot rejtő korabeli kiadvány, ha nem is hosszabb 36 percnél, mégis figyelemre méltó korong, tele jóféle talpalávalóval.   8/10