A mexikói Habak sok tekintetben mutat hasonlóságot a legutóbb tárgyalt Helga nevű svéd-angol zenekarral, azonban ezek a hasonlóságok nem kizárólag zeneiek. Esetükben is fiatal, szinte még kölyökkorú előadókról beszélhetünk, a frontember szintén egy karizmatikus hölgy, és a dalok spanyol nyelvezete szintén ad némi világzene/folk beütést a lemezanyagnak, de ők sem játszanak folk metalt, sem pedig folk rockot, és a műfaji megjelölés náluk is feladja a leckét a kritikusoknak, ezért ők rövidre zárva csak annyit mondanak: Csináld magad PUNK! Ennyi!

Ha ennél többre vagyunk kíváncsiak, nézzük meg, miképpen címkézték szóban forgó lemezüket a különböző zenei oldalak. (Na nem a magyarok, mert nálunk egyetlen árva sort sem vesztegettek rájuk – érthetetlenül.) Szóval írták róluk azt, hogy: post-metal, deathcore, metalcore, crustpunk, melodic crust, hardcore, emocrust, screamo, d-beat crust, post-hardcore, atmospheric sludge metal, és így tovább… Mennyivel egyszerűbb lett volna, azt írni hogy hörgős rockzene, és kész!

Persze nem ennyire egyszerű a dolog. Alapjában véve hoznak egy alapakkordokra épülő, riffmentes, basszusszólamokkal díszített, hipnotikus felvezetőt, amiből aztán kibontakozik az énekesnő kásás-suttogósra vett hörgése. Mindez annyira talán nem lenne érdekes, ha nem lenne bennük akkora erő, amekkora van. Ki sem néznénk egy ekkorka lánykából ennyire brutális hangokat. Ugyanakkor ezen a ponton támadható a Habak, mert egy teljes lemezen keresztül ez a hörgés monotonná válik, igazán lehetne benne egy kevés dallam. Arról nem beszélve, ami a Habak lényege, a szövegekben rejlő mondanivaló – ez sajnos teljesen káoszba fullad. Pedig amikor a sorok mögé nézünk, csupa szép és értékes gondolatot találunk. Értem én, hogy pont ez bennük a lényeg, de ha a menedzserük lennék egy árnyalattal finomítanék az éneken. Ez Alex (így hívják az énekesnőt) számára is pozitív hozomány lenne, hiszen akkor még 40 éves kora után is tudna énekelni a gyermekeinek, míg így ez közel sem biztos.

De! Nem én vagyok a menedzser és szerintem a mexikóiakat a legkevésbé egy magyar blogger véleménye érdekli. Maga a zene tényleg sokszínű, én hallok benne még olyasmit is, hogy The Gathering, annak ellenére, hogy Anneke és Alex két külön világ. Sőt, még a Tiamat is eszembe jutott egy-egy mexikói nóta közben. Számcímekkel itt nem szolgálnék, mert ezek mindegyike valóságos hősköltemény. Lásd a lemez címét, ami annyit tesz, mint ”Soha egyetlen fal sem tudta visszatartani a tavaszt”. A csapat Bandcamp oldalán a teljes lemezanyagon kívül valamennyi dal eredeti spanyol szövege, valamint azok angol fordításai megtalálhatók. Nem rossz, egy DIY (csináld magad) bandától. A borító sem elkapkodott fércmunka, és az egész megjelenésük teljesen profi. (A Habak szó a Fülöp-szigeteken egy bizonyos fajta talizmánt jelent, az arab nyelvben viszont egy mentaféle növényt jelöl, ennek magyar neve lómenta.)

Nos, ilyen Mexikóban az underground… Mint az interneten látható koncertvideókból kiderül, komoly bázisa és nem akármilyen hangulata van egy-egy Habak fellépésnek. Magyarország e tekintetben még nem annyira erős, de lesznek még jobb idők, hiszen soha egyetlen fal sem tudta visszatartani a tavaszt.  8/10