A csomagolás kissé félrevezető. Hagyománytisztelő blues nótákat sejtenénk mögötte, amelyekben a borítón látható személy énekes-gitáros dalszerzőként van jelen, ehhez képest egy kósza énekdallamot sem kapunk. Tulajdonképpen bluest sem. Csalódás ez? Csak addig, amíg el nem érünk a nyitó téma feléig. Ekkorra már egyértelmű: a fickó elképesztően érzi a jazzt. Gyönyörű, tiszta tónusú, ízléses jazz frázisok, lendületes szólók érkeznek gitárjából. Ha nem is fedezett fel semmi újat, a régit kiváló érzékkel hozta.

A nagylemez különlegessége a hangszerelés: Rusty Bryant vágja ki a rezet a gitáros mellett tenor- és altszaxofonján, Charles Earland tolja az elektromos orgonát (de még hogy!), míg a basszusgitárt Jimmy Lewis, a dobokat Bernard Purdie szólaltatta meg. Nem igazán ismert nevek ezek, mint ahogy maga Boogaloo Jones sem tartozik a jazz legendák közé, ennek ellenére ez egy friss, kellemes, fülbarát album. Maga a gitártónus mindent visz (bár a szaxofon és billentyűszólók sem gyengék), még az is megbocsátható Boogaloo mesternek, hogy nem szerette nyújtani a hangokat (ami blues berkekben alap) inkább a tisztán, röviden kipergetett szólókat tekintette magáénak. A szerzemények közül talán a tőle származó címadó tétel a legérdekesebb, a többi, mely utána következik a sorban lényegében ugyanazt a jazzes/bluesos/funky-soul alapot variálja.

Nézzük, mit ír Doug Payne erről a szinte teljesen ismeretlen zenészről:

„Boogaloo Joe Jones 1940. november 1-jén Ivan Joseph Jones néven született, és saját maga tanult meg gitározni egy háromhúros hangszeren, amelyet 1956-ban kapott ajándékba édesapjától. Leginkább Tal Farlow és Billy Butler volt rá hatással. Jones élete nagy részét New Jerseyben töltötte, és többnyire Atlantic City környékén és környékén dolgozott olyanokkal, mint Wild Bill Davis, Willis Jackson és Charlie Ventura. Egyik albuma sem úttörő jellegű, kiugró egyéni teljesítmények sem jellemezték. De minden Joe Jones-lemez tartalmaz színvonalas, érdekes feldolgozásokat (pl. St. James Infirmary és a Trouble In Mind), és olyan átütő eredetiket, amelyek találóan illusztrálják a gitáros fretboard tehetségét: Right Now, Ivan The Terrible, Boogaloo Joe, 6:30 Blues, Poppin. Ezek azok a dalok, amelyeket a mai klubközönség az acid jazz sarokköveiként fedezett fel és ünnepelt.

Jones, aki karrierje során soha nem nyerte el a kritikusok figyelmét vagy a rajongók nagy támogatását, ma a nyugdíjas gitáros szülővárosában, a New Jersey állambeli Vinelandben él.”