Furcsa-furcsa, nagyon is különös albumot tett a közösbe a portugál Earth Drive zenekar, egy jóhangú énekesnő köré épült négytagú formáció. Az együttesnek ez immár a negyedik nagylemeze, így hát nem nevezhetők rutintalan kezdőknek, s valóban, a zene minőségére egy szavunk nem lehet. A fő kérdés, hogy mi is szeretne lenni ez a gyermek? Hasonlít erre-arra, elindul erre-arra, ám arról nem sok fogalmam van, hol is szeretne kilyukadni. Nem tartozom a zenei produkciókat kórosan felcímkézők táborába, annyi csak a gondom itt, hogy nem igazán áll össze a kép.

Az első nóta, a The Bridge szinte rászakad az emberre, úgy indul mint holmi HC/thrash téma, majd érkezik a csodás torkú Sara Antunes, aki máris zavarba hozza a sokat tapasztalt füleket, mert édesen csilingelő, finom hangja nem igazán illik ide. Azt várnánk, hogy jön valaki, aki kettéharapja a vasat is, ehelyett egy kellően erős, mégis inkább hajlékony hang tölti be a teret. Ez érdekessé teszi a kezdést, amit a True Passage Into The Void és a Psychoid követ, mindegyik jóval öt perc fölötti tartamban, és lassan világossá válik az irányvonal: progresszív stoner/metal.

Azonban minden szépsége ellenére (Sara egyszerűen hibátlan a mikrofonnál, Luis Silva sem gyenge a basszussal) nagyjából a negyedik számtól eluralkodik rajtam az érzet: nem igazán harap a lemez. A kidolgozottsága tökéletes, a hangzás profi, a hangmérnök csakis dicséretet érdemel, külön-külön a hangszeresek elsőrangúak, zenéjük mégis elindul a középszer irányába, amit őszintén sajnálok. Az énekesen, mint említettem semmi nem múlik, ő megteszi a magáét, azonban minden kis zenei ötlet, ritmustördelés, szünetek, szólók, hangforgácsok - azonnal pörög bele a levesbe, mert kevés a váratlan húzás, kevés az eredeti ötlet, kevés a valóban progresszív elem a muzsikában.

Természetesen jól tudom, manapság, a XXI. században szinte lehetetlen újdonságokkal előállni, ezért elismerés jár a portugáloknak, amiért egyáltalán ilyesmivel próbálkoznak, és ami engem illet, most már figyelni fogom őket (korábbi lemezeiket is elő fogom keresni) mert látok bennük értéket, ugyanakkor a legújabb lemez kapcsán csak annyit tudok mondani, mintegy zárszóként, hogy a kevesebb talán több lenne. Súlya van a lemeznek, azt sem lehet mondani, hogy kiszámítható lenne, mégsem vagyok képes érte teljes szívvel lelkesedni.   7/10