10 000 Years - All Quiet On The Final Frontier (2024)
Nemrégiben volt a 1000mods, akkor most jöjjön a 10 000 Years! Van is azonosság a két zenekar között, nem is kevés, bár az életben feltehetően soha nem turnéznak együtt, mivel a köztük lévő távolság több ezer kilométer. A 10 000 Years egy svéd banda Västerås városból, ami Stockholmtól észak-keletre található, (ha nem is a ”Final Frontier” közelében, messzemenőkig havas környezetben), és azt még csak el tudom képzelni, hogy a derék svédek összehozzanak egy Balkán-turnét, de hogy a görögök nem fognak Skandináviában fagyoskodni, az elég sanszos. Pedig óriási lenne a két társaság közös bulija!
Na, de itt a váratlan meglepetés! Most buktattam le magam! Gyorsan utánanéztem, merre is tart a görögök jövőre esedékes turnéja, ami ugye Budapestet is érinti, hát kérem szépen, a 1000mods a tervek szerint elmerészkedik egészen északra, hiszen tartanak egy koncertet Göteborgban is, egyet Malmöben is, és egyet Osloban is. Simán el tudnám képzelni, hogy mondjuk Malmöben a 10 000 Years kezdjen nekik, ha van egy kis szerencséjük és egy ügyes szervező révén odaérnek.
A 10 000 Years bemutatkozó lemeze 2020-ban készült – erről lemaradtam – de be fogom pótolni, csakúgy mint a II és III anyagokat, mert ez a két napja megjelent negyedik album nagyon tetszik. Dallamos, mondhatni megadallamos svéd rockzene, ugyanazon a kitaposott ösvényen (hómezőn?) haladva, amit a Dozer is bejárt, és lám, elindul a címadó nóta, máris rávágja az ember: Dozer! Nyilván van rajtuk kívül is számtalan svéd kompánia, itt mégis az első és egyértelmű hatás a Dozer, illetve a Green Leaf.Ugyanaz a ragadós refrénekkel támadó, harapós riffekkel bombázó, elsöprő erejű lendület, ugyanaz a lazaság, ugyanaz a Sci-fi elemekkel színezett humor, még az énekes Alex Risberg hangszíne, sőt a hanghordozása is Dozeres, és ha ezt a lemezt nem a 10 000 Years hozza ki, hanem a Dozer, senki meg nem lepődik rajta, azonban mindenki élteti! Mert a lemez jó. A zene talán nem eredeti, kit érdekel, ha van benne élet. Márpedig ebben van! Gyönyörű riffeket tolnak az arcunkba, ilyenekből soha nem elég, és ha már a 1000mods lemezénél említettem a glam punkos felhangokat, ugyanaz a nyegleség itt is felüti a fejét. (Az ötös nóta, a The Weight Of A Feather színtiszta punk)
Mindezekből kitűnik, hogy a svédek sem az agyonpolírozott, csillogó hangzást részesítik előnyben, hanem a koszos, rozsdás, torzítóhegyeken átmosott muzsika elkötelezettjei, így hát azoknak okoznak örömet, akik szintén bádogkanállal eszik a rockzenét. A kiadvány mindössze 8 számos, nem sokkal több 30 percnél, ez a félóra azonban itatja magát, újra és újra kéri a pörgetést. Olyan nóták is felkerültek, mint a nem tipikusan rájuk jellemző Ablaze In The Now (hipnotikus intróval kábító, tömény dal) vagy a hörgős-kiabálós High Noon In The Sword City. Azt hiszem az ilyen albumra mondják, rövid, de velős! 8/10
A slusszpoén így a végére ez a fesztiválplakát, amit most találtam a banda fbook oldalán. (Soha ne mondd, hogy soha!)
Egy kis betekintés - így készült a lemez: