Mi mással is zárhatnám a 2024-es évet (és átmenetileg ezt a blogot) mint egy teljesen őrült, zseniális punk rock csapat lemezével? A banda állítása szerint Goyave városkában működik, ami – kapaszkodjunk meg – Guadeloupe területén van. (Guadeloupe Franciaország tengerentúli megyéje a Karib-térségben. A Kis-Antillákhoz, azon belül a Szélcsendes-szigetek csoportjába tartozik.) Élek a gyanúperrel, ahogy mondani szokás, hogy ez amolyan reklámfogás, amivel könnyebben eladható a produkció. Annál is inkább, mert Bandcamp oldaluk szerint tengerentúli turnékra készülnek – ami onnan startolva nem kis erőfeszítésbe kerül. Igaz, Guadalupe több repülőtérrel is rendelkezik, tehát ha nagyon szeretnek repülni, akkor ennek nincs akadálya.

Valójában nem sokat számít, honnan jön egy zenekar, ha jó amit csinál. Mindegy, hogy a színhely New York, Kiskunfélegyháza, vagy egy egzotikus sziget, bárhol lehet értéket teremteni, ha van hozzá indíttatás, hangszer, kedv és elképzelés. Mindezt egyben magamnak is írom – amolyan jegyzetként – mert a 2025-ös évben felhagyok a blogírással és saját dalaim megzenésítésére helyezem a hangsúlyt. Ez már egy korábbi elhatározásom, amire ez a kis csapat tette fel az utolsó pontot, mert teljesen átjön, mennyire élvezik mindezt, és mélyen emberi mindaz, amit csinálnak. Ez a lemezanyag számomra az év legkellemesebb meglepetése – naná, hogy az utolsó napon jutott el hozzám!

Friss, életerős, rendkívül dallamos, angol nyelvű (részben francia) ska/punk zene, nem kevés rockabilly hatással, és persze elmaradhatatlan karibi kórusokkal, ki tudja milyen dialektusban zengő háttérénekesekkel. Hatalmas! Egyetlen gyengécske nóta nem került a lemezre (amely a The Bolokos második albuma ), egészen biztos, hogy 2025-ben gyakran elő fogom venni, ha oldottabb hangulatra van szükségem.

Annyira nem lehet ma nagy gond a földlakók zenei ízlésével, ha egy ennyire lökött, magával ragadó kis társaság még képes némi hírnévre szert tenni, dalaik és videóik révén. Számunkra, magyarként mindez merő egzotikum, ami könnyen átcsúszhat az olcsó tucatáru kategóriába, hiszen rengeteg önfeledten dalolászó bennszülöttet láttunk már (akár még magyar videóklipekben is), ennek az egész Bolokos-világnak megvan a maga természetes bája. A magam részéről vevő vagyok rá, és nagyon kíváncsi vagyok, vajon tényleg lesz-e ebből esetleg egy nagyobb durranás? A tartalom és a forma is tökéletesen adott hozzá.  10/10