A Maligno (Ördögi) elnevezésű mexikói doom metal zenekar eredetileg Black Sabbath tribute-bandaként indult 2004-ben, majd a Monterrey környéki srácok hamarosan önálló lemezzel is jelentkeztek 2006-ban. A bemutatkozást még három másik nagylemez követte, sorrendben: Universevil (2008), The Funeral Domine (2011) és Mundo Ciego (2015). Ebben a cikkben ezekről a lemezekről lesz szó. Dallamos mexikói doom metal csípős mártásban a műfaj ínyenceinek!

A zenekari felállás az első három lemezen azonos volt: Luis Barjau – ének, Marco Gil – basszus, Zef Vega és Iván Tamez – gitár, Andres Saenz – dob. A negyedik kiadványon a gitárosok nem vettek részt, őket David Cordero helyettesítette. Mint azt sejteni lehet, a debütalbum még veretesebb, csontosabb, ha úgy tetszik ördögibb felfogásban készült, majd az évek során a kődarálás egyre finomodott. Ha valaki a cirádáktól mentes, keményen odapakolt doom szerelmese, akkor itt kezdheti a mexikóiakkal való ismerkedést. Fontos már az elején elmondani, hogy Luis Barjau egy az egyben levette Ozzy hanghordozását, tehát amikor a Black Sabbath mint példakép előjön náluk, az a korai időket jelenti, az Ozzyval készült lemezeket.

Annyi a különbség, hogy Luis hangszíne egy árnyalattal mélyebb, vastagabb mint nagy bálványáé. A muzsika talán nem kelhet versenyre a Sabbath alapvető  albumaival, hangzására és zenei minőségére nem lehet panasz. Az eredetiség? Nos, mit is szoktam mondani? Nem szimpla utánzás, inkább tiszteletadás… ez a szlogen esetünkben túlzottan szépítő, be kell látni. Mégis lehet adni neki egy esélyt, bár az igazán jó Maligno lemezek csak ezután jöttek.

Az Universevil tagadhatatlanul szintet lépett, itt már Dio hatása is megjelenik. A viccet félretéve, ha Luis a saját hangján énekelt volna, nem utánozva egyik Sabbath énekest sem, akkor ez a lemez ma kétszer annyit érne, mert a dalok bődületesen jók, a gitárok hasítanak, nincs egy unalmas perc a lemezen.  Az album óriási dobása a Dirty Black Suit, amiben egy vendégzenész is közreműködik, a neve Eduardo Montemayor. Hangszerét nem árulom el, hogy a kedves olvasónak is legyen meglepetésben része. Én magam még doom metal lemezen ilyet nem hallottam és az agyam is eldobtam tőle. Óriási nóta, érdemes végighallgatni. Milyen kár, hogy nem véglegesítették a fickót!

Harmadik nagylemezükön is szolgáltak számunkra meglepetés-vendégekkel, őket le sem leplezném név szerint, elég legyen annyi, hogy a Solstice című szerzeményben egy jónevű amerikai gitáros pengetett le egy szólót, míg a Coffin of Dream akusztikus szólamait egy szintén közismert muzsikus-duó tett emlékezetessé. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy valószínűleg teljesen ingyen) Ez volt a The Funeral Domine album. Ezen a lemezen thrash metal elemek keverednek a doom metal jellegzetes stílusjegyeivel, ez meglehetősen egyedi, máig hatásos kombinációt alkot. Véleményem szerint Luis itt énekelt a csúcson, végre hanyagolta ( ha nem is teljesen ) az Ozzys felhangokat, és gyönyörű magasakat hozott a thrash metalos hördülések mellé. Ennek második nótájához készült egy zenei videó is, szerintem sokakat bólintásra sőt bólogatásra késztet. A címe Shine.

A Mundo Ciego album címéhez hűen spanyol nyelvű felvételeket tartalmaz, összesen 11-et. Ez már nem annyira hasonlít az első album zúzdájához, főleg nem az előző thrashbe hajló világához, de még mindig erőteljes, izgalmas rockzene. Jók a ritmushangszerek, a csörgők, a kiegészítő hangok, a gitáros is kitett magáért, az énekes is nagy formát mutat – azonban senki meg nem mondaná a meghallgatás után, hogy ugyanazt a zenekart hallotta, amelyik a korai Maligno lemezen játszott. Végülis 4 év eltelt az előző lemez óta, a bemutatkozás óta majdnem 10, ezzel együtt soha rosszabb spanyol nyelvű rockzenét ne halljon senki!

A banda azóta hallgatásba burkolódzott, hivatalos feloszlásukat nem jelentették be, sőt 2017-ben még a Balkánon játszottak itt Európában, azonban hangzóanyag évek óta nem érkezett tőlük.