Az 1991-es Symbol Of Salvation óta talán ez a legjobb albuma a csapatnak, vagy legalábbis a legjobban megszólaló albumuk, ami egy metal bandánál nagyon fontos szempont. Ez a lemez is az énekes teljesítményétől fényes igazán, mert Bush úr, aki nem azonos a széles néprétegek által jól ismert Bush úrral, teljesítménye miatt kiérdemelhetné a focista Ronaldo becenevét, azaz a Fenomeno-t. Ehhez elsősorban adottság kell, megfelelő hangszín, és némi kakaó a hangszálakra.

Mit ragozzam tovább? Szerintem így kell nyomni ezt a műfajt, ahogy az meg van írva. A zenésztársak közreműködését pedig azzal intézném el, hogy ugyenebben az évben megjelent egy bizonyos Iron Maiden album is, ami szintén nem lett rossz, de ehhez nem ér fel. Azóta már született újabb Armored Saint album, de talán ebben több az energia. A Bush-féle Anthrax lemezeket idézi, és hát azok is iszonyatosan jók. Biztosan van olyan, aki szerint ezek a zenék csak rigófüttyök, nem elég durva, nem hörög, nem röfög, nem veri szét a dobot, stb… de hát az intelligens játékot mindig többre tartottam az erődemonstrációnál. Ez a lemez hihetetlenül okosan lett összerakva, van mit kagylózni rajta, a basszustól a dobon át a gitárig, csupa tökéletes munka.  A Win Hands Down videót pedig tessék megnézni!   9/10

Kiadó:  Metal Blade Records       Ország: USA          Tagok: Joey Vera - basszusgitár    John Bush - ének  Jeff Duncan és Phil Sandoval gitár   Gonzo Sandoval - dob