Fred Katz (1909-2013) a Chico Hamilton kvintett csellistájaként vált ismerté, amikor az amerikai dobos létrehozta legendás hírű, formabontó zenekarát Los Angelesben. Ebben az 1955-ben alakult formációban kettejükön kívül Buddy Collette szerepelt fuvolán, Jim Hall gitározott és Jim Aton bőgőzött. Chico ekkor már pár lépéssel a divat előtt járt, tudatosan próbálta tágítani a jazz határait, furcsa ritmusképleteket játszott, különös hangszíneket produkált a dobon, a megszólalást egyre inkább a kamarazene irányába vitte el. Miután szüksége volt többek között egy csellista szerepeltetésére, itt léphetett színre Fred Katz.

A gordonkás néhány év múlva ugyanezt az irányvonalat követve alakította meg saját szervezésű csapatát. Az előadók neve és hangszereik megjelölése szinte mindent elmond a muzsikáról: különleges zenei kavalkád, műfaji kötöttségek nélkül. Feltehetően minden idők egyik legfurcsább albuma született meg ezzel az 1958-as lemezzel. Alapjaiban véve ősi gyökerű modern jazz szól, harsány befúvásokkal, váratlan ütemváltásokkal, szokatlan megoldásokkal. A Mate’ka afro-kubai hangulatú, vidám, szellős szerzemény, sok rézfúvóssal támogatva. A Motherless Child zongorás-vibrafonos felhőgomolygatás, csak nyomokban emlékeztet az eredetire. A borongás folytatódik a Been in the Pen So Long-ban is, csak erősebb fokozaton. A Chili’lo nyúl bele igazán a jóba, bizarr, megfoghatatlan, távol-keleti filmzenéhez lehet hasonlítani.

A Rav’s Nigun egy fúvósokkal támadó keszekuszaság: ugyan minden hangszer szépen kivehetően szól, együttes hatásuk mégis zavarba ejt, nehéz hova tenni a művet. Gershwin juthat eszünkbe róla. A Manthi-Ki tulajdonképpen nem más, mint teknősbékák tánca a kókuszhéj-tojásban. A Baal Shem Tov színtiszta komolyzene, talán a vége felé megy át kicsit klezmeres jazzbe, a fúvósok gyönyörűek, tiszták.. A lemezt záró Foggy Dew hagyományosabb felfogásban készült, kevésbé rendhagyó darab, zongora-vibrafon közös játékán alapszik.
Magát a csellót a teljes játékidőt tekintve alig hallani (a felvételek együttes játékideje mindössze 40 perc körüli) ennek ellenére a hanganyag örökifjú, üde kompozíciók együttese. Érdekes és tanulságos lehet sok mai fül számára is. 8/10

Kiadó: Warner Bros.    Ország: USA     Tagok: Fred Katz - cselló, Jerry Williams - dob,  Buddy Collette - fuvola, Paul Horn - fuvola,  George Clinton Smith - klarinét,  Jules Jacobs - oboa,  Justin Gordon- basszusklarinét,  Johnny T. Williams- zongora,  Gene Estes - vibrafon,   Harry Betts - pozan,   Irving Goodman - trombita,   Carlos Meíja - ütőhangszerek,   Mel Pollen - basszusgitár,  Billy Bean - gitár