Ataraxia, azaz lelki nyugalom, ami 1985 óta, azaz 36 éve fémjelzi a Modenából származó együttes ténykedését, és ez már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert az első lemez, az 1990-es Prophetia óta a tagok nem cserélődtek közben. Legfeljebb érlelődtek kicsit. Az első anyagok még kazettán jelentek meg a kilencvenes évek elején, ezeken a minimális zenei körítés (kitartott szintetizátor hangok, monoton dobgép) mellett a mély regiszterekben kalandozgató énekhang, Francesca Nicoli elképesztően erős orgánuma uralkodik. A rájuk oly jellemző középkori hangulat már ekkor, azaz a kezdetektől érvényesült, csak a hangszerek használatában nem mutatkozott meg igazán. A hallgatóság nagy része azt az Ataraxiát ismeri/kedveli, amely már akusztikus dobokat, furulyákat, fuvolákat is bevetett, s amely Vittorio Vandelli gitárját is a maga természetes hangzásában alkalmazta. (Pl. Jardin de Lune, Filava Melis, Astimelusa)

Ilyen felvételük a Historiae című lemezen is akad szép számmal. Bár akusztikus folk együtteshez képest különös és szokatlan a vonzódásuk az elektronikához: Riccardo Spaggiari gyakran alkalmaz elektronikus dobokat, Giovanni Pagliari pedig a középkori hangvételű muzsikát nyakon önti a szintetizátor szőnyeggel. A néhol operaáriákra hasonlító ének sem teszi könnyűvé az Ataraxia befogadását, ennek ellenére mégis nyugalmas, barátságos a tónus, a nagylemez szerzeményei kellemes szellemi frissítőt jelentenek a különlegességekre fogékony közönség számára. 7/10

Kiadó: Cruel Moon International     Ország: Olaszország      Tagok: Francesca Nicoli - ének    Vittorio Vandelli - akusztikus gitár     Riccardo Spaggiari - dob         Giovanni Pagliari - billentyűk