Ha valaki nem tudná mit jelent a cím: A Ssssh kb. annyit tesz mint nálunk a Pszt! Vagyis maradj csendben, figyeld a muzsikát! Éppen van mit figyelni, mert magas fordulatszámon pörögnek itt az események, ez kétségtelen. Már az első számban annyi váratlan felütés van, amennyit sok zenekar egész pályája alatt nem ér el. Az már más kérdés, mivé áll össze a kép? (Már ha összeáll egyáltalán.) 1969 a formabontó kísérletezések éve a rockzenében, és ez az angol csapat negyedik nagylemezén is tetten érhető: mintha egyszerre három zenekar felvételét mosnák össze a Bad Scene című nyitó tételben.

A dal eklektikája egészen lenyűgöző, izgalmas folytatást sejtet, ám sajnos nem lett annyira formabontó ez a lemez, mint ez az egyetlen szerzemény. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy úgy tűnik, mintha innen vette volna Lenny Kravitz a zseniális gitárrifjét az Are You Gonna Go My Way című számhoz. Legalábbis a felét. Még a gitár hangszíne is hajszálra azonos, mint ahogy a téma hangjai is ugyanazok...

A továbbiakban már egyszerűbb a képlet: blues alapú rockzene sok-sok improvizációval. A kötetlen szólózások csúcspontja a Good Morning Little Schoolgirl, a maga több mint nyolc perces időtartamával. Igazság szerint sok is a jóból, amit itt hallunk. Akármilyen kiváló gitáros is volt Alvin Lee, nem tudta sem ő, sem bármelyik társa az eksztázisig fokozni az őrületet: egy idő után megunja a hallgató füle a véget nem érő tekeréseket. Ezt talán ők is érezték, mert több rövidebb blues dal is felkerült a lemezre, ellenpontozásképpen. Ezek nem is rosszak, bár annyira nem is kiemelkedőek. A korszakban volt sok hasonló kaliberű társaság. Bármennyire is képzett zenészekből állt a Ten Years After, a dalszerzés terén hallhatóan gondban voltak. Például lenyúlták a skót Donovan 1968-as slágerének, az Atlantisnak fő témáját és írtak belőle egy számot If You Should Love Me címmel. Ki is lóg erről az albumról az orgonával megalapozott terjedelmes nóta, se nem blues, se nem rock, igazából nem lehet sehová tenni. Összességében ez egy végighallgatható, minőségi lemez, amely nem tudta tartani a kezdő dallamok színvonalát. 7/10

Kiadó: Deram    Ország: Anglia    Tagok: Alvin Lee - gitár, ének   Leo Lyons - basszusgitár  Ric Lee - dob  Chick Churchill - elektromos orgona