Valódi különlegesség a holland bőgős anyaga, zeneszámok helyett ugyanis hangulatok, témák, ötletek, miniatűr tréfák, amolyan hangforgácsok töltik ki albumát. Elmondása szerint szerette volna bemutatni a nagybőgő megszólíthatóságának teljes spektrumát, úgy vonóval, mint nélküle. Ehhez egy 1840-es G.F. Lott hangszert használt, saját készítésű vonóval. Kevés nagybőgős áll neki a minden kíséret nélküli szólóalbumnak, ezért már maga a próbálkozás is megsüvegelendő. Az eredmény pedig magáért beszél. Ugyan nem ez a legszebb bőgő tónus, amit valaha hallottam, számomra kissé kemény, száraz a hangja, de amit játszadozásai révén elénk tár, jól példázza mennyire sokoldalú, mennyire megunhatatlan a hangszer.

Mindenből egy keveset – ennyi a jelszó. A Karolás, a Veréb, a Kanál, s a többi egyszavas címmel ellátott darab mindegyike néhány perces szösszenet csupán, kell belőlük 17, hogy kiadjanak egy hangzóanyagot. A cipzár húzogatástól a földbe döngölésig tart a színes skála, bármi belefér, amit el tud képzelni a fantáziánk. Mindezt nagyon jó érzékkel válogatva és hangsúlyozva, hiszen az előadónak tudnia kell, néhány hangfoszlány erősen igénybe veszi a hallójáratokat. A holland szerencsére tisztában van ezzel. Tágítja a határokat, mégis mindvégig érzéssel játszik. (Olo = érzés)

Zömmel a mély hangok dominálnak, néha a középmagasig is felmegy, de a magas tartományt érintetlenül hagyja – ezt kissé nehezményezem. Hogy jazz-előadóként a pengetést preferálja a vonózás helyett – ez már megbocsáthatóbb, amolyan szakmai ártalom. Úgy gondolom, még ha nem is mutatja be teljesen a hangszer sokoldalúságát, akkor is nagy élmény meghallgatni a lemezét, mert játékos pöcögtetései, tappogásai, sokfelé kalandozó zenei ötletei mögött kreatív intelligencia és nagy fokú eredetiség van.   7/10

Kiadó: Wig    Ország: Hollandia     Előadó: Wilbert De Joode - bőgő