Ez a lemez egyike Herbie Mann legkorábbi kiadványainak. 1955-ben, a felvételek elkészültekor 25 éves volt, akárcsak kollégája, az akkoriban teljesen ismeretlennek számító Sam Most. Mindketten ott voltak a fuvolás-jazz bölcsőjénél, amit előttük talán Frank Wess, Buddy Colette ringatott, illetve később a Duke Ellington Orchestrában Norris Turney. Azonban a szigorúan csak fuvolaszólamokra kihegyezett jazz albumok között ez az egyik legkorábbi. A fuvolát központi hangszerként alkalmazni úttörő jellegű kísérletnek számított, hiszen a swing elsőszámú fúvós hangszere a trombita volt. Később népszerűvé vált a klarinét és a szaxofon is, de a fuvola – talán szűkebb hangterjedelme miatt – a háttérbe szorult.

A közreműködő zenészek magvát a Sam Most Quintet jelentette, hozzájuk társult vendégként Herbie Mann. A gitáros Joe Puma, a bőgős Jimmy Gannon, a dobos pedig Lee Kleinman. A szerepük úgyszólván formális. A  bőgős például szinte ugyanazt a pár hangot hozza az egész lemezen keresztül. A dobos is csak annyiban variál, hogy néha felgyorsítja, néha lelassítja az ütemet, ezáltal a számok némileg eltérnek egymástól. A gitárost észre sem lehet venni, csak néha egy-egy akkord lehúzásakor. Mégis nagyszerű az anyag, könnyen kitalálható miért. Eszméletlen volt ez a két muksó!

Mindketten egy szál magukban is pazarul telefújtak volna három-négy ilyen lemezt is, de így, hogy egymásra akadtak, szinte lubickolnak a dallamokban. Sajnos azt nem lehet megállapítani, mikor ki fúj, de lényegében mindegy is. Gyönyörűen cifrázzák, általában egymást felváltva, ott, ahol az egyik abbahagyja, felveszi a szálat a másik, és így tovább. A negyedik és a kilencedik szám lassú, érzelmes ballada, a többi kilenc nóta mind eszeveszett virgázás. Hozzá kell tenni, nem a technikai tudás fitogtatásáról van szó csupán. Jól hallhatóan tiszteletben tartják egymás játékát, egyik sem kívánja felülmúlni a másikat, ízléssel és érzéssel fuvoláznak. A szerzemények nagy része mástól származik, csupán Most és Puma jeleskedik egy-egy saját darabbal (Empathy, ill. It’s only sunshine), Herbie Mann ezúttal is, mint általában egész pályája alatt, megelégszik a zenei közreműködéssel.     8/10