A spanyol Ojos De Brujo (Boszorkányszemek) zenekar 1996-ban alakult, Barcelonában. 2011-ben felléptek a Sziget fesztiválon is. Egyedi módon ötvözték az ősi hagyományokat a legújabb megoldásokkal. A két flamenco gitáros hozta az alapot, erre jött a markáns, ám a szokásosnál finomabb női ének, illetve a férfi rappelés. Volt egy kissé funky ízű basszusgitár, és egy csomó kiegészítő hangszer. Összesen kilencen alapították, így befért egy komplett kis fúvós-szekció is, több ütőhangszeres, dobos, miegymás. Fantasztikusan lazán tudtak megszólalni, úgy nyújtották, tágították, formálták a dalokat, ahogy csak akarták.

Már maga a spanyol nyelv erőteljes használata is különlegesség, de ők nem elégedtek meg ezzel, megtoldották néhány rendhagyó zenei ötlettel. Szerzeményeiken jó értelemben vett eklektika uralkodik. Van, ahol megszólal egy hegedű, van, amikor trombitát hallunk, és van, amikor bakelit lemezek sercegnek a DJ keze alatt. Gyakran túlléptek a flamenco gyökereken, átmentek ebbe-abba, miközben mindvégig megmaradtak önmaguknak. Ízléses, harmóniákban bővelkedő gitárszólamaikhoz ragaszkodtak, s bármit is pakolnak az alapra, egy pillanatra sem vált kommersz, kiszámítható produkcióvá.

Négy sorlemezük jelent meg, és néhány élő felvétel, illetve egy remix és egy válogatás album. Talán a legszárazabb hangzású a Barí. Kifejezetten gyenge szerzemény ezen nincsen, negatív kritikaként csak annyit tudok megjegyezni, hogy minden sokszínűség és kísérletező kedv ellenére néha összemosódnak a felvételek, és nehéz őket egymástól megkülönböztetni.    7/10