Alice Coltrane negyedik szólóalbuma valószínűleg a hárfaművész legjobb lemeze. Ma a kritikusok azt mondanák rá ethno jazz, csakhogy a címke ekkoriban még nem létezett. A felállás nem megszokott: Majid Shabazz- csengők, csörgők, Tulsi - tamburi,  Vishnu Wood - oud,  Rashied Ali - dob, Cecil McBhee és Charlie Haden bőgősök. A szaxofonnál Pharoah Sanders. Ez a szereposztás már magában sokatmondó.

Nyugisabb, letisztultabb, könnyebben befogadható lemez, mint a korábbiak. Ha csupa ilyet készített volna, akkor ma valószínűleg sokkal többen ismernék a nevét. Az olyan darabokat mint a Shiva-Loka  órákig lehet hallgatni. Sajnos csak hat és fél perces a mű. Pulzál rendesen, mint a kitörés előtti tűzhányó. Rashied Ali sokkal jobb dobos, mint gondolnánk, ügyesen színezi, feldobja a témákat. A Stopover Bombay is elmerengő, kellemes szerzemény, és a nagyhírű férj előtt tisztelgő Something About John Coltrane sem megy át vaddisznócsapásba.  Pihentető, frissítő erejű felvételek ezek, nagyon jókat lehet rájuk szenderegni, és hangszerrel is könnyű követni a szálakat. Az egyetlen szépséghiba a viszonylag rövid játékidő.    9/10