Ezt a lemezt valamikor 2000 környékén túrtam ki a Média Markt egyik 200 forintos ömlesztéséből, és dobtam is tőle egy hátast, mert iszonyat jól szólt. Ezen már pöpec a hangzás, tökéletes a keverés, és a húzósabb dalok mellett (Lusitania, Wiser, Calm) lágyan induló, összetettebb tételek is helyet kapnak, mint amilyen az All Uncovered. Némi szépséghiba az erőteljes R.E.M hatás, ami konkrét számokban, vagy dallamtöredékekben nem, de az énekes frazírjaiban mindvégig érezhető. Talán itt érdemes megemlíteni a The Watchmen kísérletező kedvét, ami egyértelműen a tucatbandák fölé helyezi őket.

Ha náluk egy szám gyorsan kezdődik, egyáltalán nem biztos, hogy nem lassul le a közepén, vagy nem megy át a második perctől balladába, esetleg vissza. Náluk egy átlag öt perces számon belül nem ritka az 5-6 tempóváltás, nem beszélve az ütem állandó variálásáról, amit a dobos biztosít. E tekintetben a sok zenekar tanulhatna tőlük. Mint ahogy a gitáros sika/riffelés/szólójátéka is zseniális, hiszen nem használ a felvételeken overdubbingot, vagyis annyit gitározik egy-egy lemezre, amennyit élőben is elő tud adni. Érdekes módon a fő dalszerző is a gitáros Serlin, s nem az énekes Greaves. Utóbbi viszont remekül szájharmonikázik, kevés hanggal, erőteljes befúvásokkal színezi a számokat. Sikerült találnom egy videóklipet erről az albumról, ez hihetetlen!        7/10