Ez a lemez a sorban előtte megjelent Alice Coltrane album abszolút ellentéte. Teljesen kusza és zavaros, de a jó fajtából! Valódi ínyencfalat, csak olyanoknak ajánlom, akik már hallottak ezt-azt és kedvelik a különleges megoldásokat. Hárfa alig hallható, helyette van itt elektromos orgona, hegedűk, meg a szokásos csengettyűk, szélharangok, nagybőgő és egy bizonyos Jack De Johnette a doboknál. Pusztán hangszeres megoldásaiban felette áll az előzőnek, de nekem jobban tetszik a Journey, annak egységes, fenséges hangulata van. Ez a lazára vett változatosság nekem egy kicsit sok, bár hibát nem találok egyik felvételében sem. A korong olyan kísérletező kedvű rock bandák világát idézi, mint a korai Kraftwerk, a Gong, vagy a Soft Machine. Sajnos ennél a műfajnál sem maradt meg a szólista, hanem teljesen elment a spirituális-vallási zene irányába. Azért nőtől ilyen durvulást, mint amiket itt Alice a billentyűkkel belevitt a kompozícióiba, az nem semmi. Mármint a jazzben. Finom, finom. 9/10