Kis túlzással azt mondhatnám, a spanyol Lunavieja (Újhold) bemutatkozó albumának bevezetője izgalmasabb, mint maga a lemezanyag. Ha meredten nézzük a fenti grafikát (amely bravúros a maga nemében) és hozzá elkezdjük hallgatni az első tételt, akkor egy olyan film kezd el peregni a képzeletünkben, amely sokat ígér. Baljóslatú kántálás és boszorkányság elevenedik meg lelki szemeink előtt és már látunk is egy kissé groteszk, bizarr lényekkel népesített filmet, egy olyan történetet, amiben egyszerre vannak meghökkentő és megmosolyogtató, fantázia szülte elemek és valódi, hús-vér emberek...

Azonban a szenzációs felvezetés után egy némiképp hagyományosabb, szürkébb, okkult doom metal zene bontakozik ki, minden különlegesség nélkül. Mármint zenei értelemben. Mert alapjaiban véve az, hogy egy ilyen lemez mindvégig spanyol nyelven kalauzolja az arra fogékony hallgatókat, az mégiscsak kuriózum. A boszorkányos, titokzatos, kántálós hangvétel is megmarad, és gitárdallamok sem barátságtalanok. A magam részéről nagy élvezettel hallgattam végig a kiadványt, bár az utolsó tételeknél már lankadt a figyelmem. Az újra és újra felhangzó szövegrészletek (a narrátorok között hölgy is akad - már ha ez a megjelölés pontosan fedi egy ilyen perszóna személyét) kissé színházi hangulata is mosolyt csalt az arcomra. Minden értékével együtt ez egy közepes bemutatkozás, semmiképpen nem megvetendő, ám előfordulhat, hogy félórányi nyugis bólogatás után bealszik rajta a kedves érdeklődő. Nagyon hiányoznak a hangszeres bravúrok, hogy azt ne mondjam szólók, mert ilyenekről itt nem is beszélhetünk. Sajnos a bűbájos-vajákos fortyogás nem pótolja ezek hiányát.  7/10