Annak ellenére, hogy ez a blog nem egy bejáratott zenei fórum, valamilyen szinten pironkodva írok az athéni Blind Sun tavaly megjelent lemezéről. Hiszen egy ilyen kis underground oldalnak éppen az lenne a feladata, hogy az ehhez hasonló, szinte ismeretlen kiadványokra felhívja a figyelmet. A megkésett recenzió oka nem hanyagság, sem érdektelenség, egészen egyszerűen elkerült annak idején az anyag. Ha belegondolunk hány zenekar adja ki szerzeményeit egy-egy adott évben, inkább az a nagy dolog, ha az ember egyáltalán rábukkan egy ritka gyöngyszemre. Rövid jellemzés: Vaskos basszussal támogatott, stoner alapú blues rock egy kivételes énekesnővel.

Nagyon hasonló lemezt adott ki a brazil Spiral Guru 2021-ben, amit erről írtam korábban, az mind-mind ide is igaz: Dallamos, erőtől feszülő muzsika, képzett ének, briliáns gitárszólamok, csupa-csupa remek dolog! Az egyetlen szépséghiba talán, ha ezt annak lehet nevezni, hogy a nagylemez nélkülözi a direkt slágereket. Az én szememben ez nem annyira fontos. Az nem rossz, ha van egy fülbemászó refrén, de azzal sincs bajom, ha a banda inkább a sokszor hallgatós kategóriába próbálja illeszteni a zenéjét. A Blind Sun egyértelműen erre ment rá. Nem illenének a rádiócsatornák délutáni programjaiba, bár mondjuk egy esti rock-témájú magazinba már igen.

Kiemelendő és megjegyzendő az énekesnő (akárcsak a Spiral Gurunál), aki hajlításaival bluesba hajló ízt ad ennek az alapvetően keményen odarakott muzsikának. Kapaszkodjunk meg, közlöm a nevét: Xanthippie Papadopoulou. Nos, rövidítsük mondjuk Xantira. Xanti előadásmódja eszembe juttatja az amerikai Saraya nevét és muzsikáját, de ez éppen annyira jellemző, mint félrevezető, mert messze nincs itt jelen az amerikai rádiós hangzás (ami a 80’as évek hajbandáinál kötelező volt). A nyitó Freedom In Hell mondjuk még illene ebbe a Saraya-vonalba, majd ahogy telik a játékidő, úgy jönnek elő a borongósabb, szövevényesebb, szimplán a hetvenes években fogant tételek.

A lemezt sokszor érdemes elővenni és meghallgatni, ahhoz hogy előjöjjenek valódi értékei, de ha megmarad a zenehallgató lejátszójában, akkor jó eséllyel nem kerül ki onnan. Azt is mondhatnám a Nightstalker, 1000mods, Villagers után, hogy görög minőség. A You Tube több csatornája is tálcán kínálja ezt a kiadványt, így egyetlen huncut peták kifizetése nélkül bárki meghallgathatja, ám ha azt nézzük, mennyire kidolgozott a borító, mennyire kellemes a zene, nem túlzás kijelenteni: az LP-gyűjtők számára úgyszólván kötelező!    9/10