Ez egy elképesztően laza trip-hop album! Tulajdonképpen az egyetlen, amit rendszeresen elő-előveszek, amióta ismerem. Megfoghatatlan vonzása van, valahogy úgy elkapták a kilencvenes évek fű-áztatta lebegését, hogy nem lehet tőle szabadulni. Igazából nem is annyira trip-hop, inkább downtempo, vagy chillout, az biztos, hogy jó sok elektronikát kevertek a hagyományos rock hangszerekhez, mert ha nem is dominánsan, de van basszusgitár, gitár és dob is. A billentyűket akár meg sem kell említenem, annyira természetes. Kicsit olyan mintha a betépett Pet Shop Boys ébredezne kókadtan egy party után és megpróbálna jazzt játszani.

Jóformán semmit nem lehet tudni erről a londoni formációról. A ’90-es években startoltak, kezdeti full-elektronikus zenéjükhöz csak később írtak vokális részeket. Egy Dean Thatcher nevű DJ, Gary Burns programozó, és egy bizonyos Jagz Kooner nevű producer alapította a zenekart. Ricky Barrow énekes, és Richard Thair dobos érkeztek az alapító tagokhoz, ez a társaság hozta létre ezt a hallucinogén hatásokat keltő hipnotikus zenét. A számok fő erőssége a húzós basszusjáték, a puhán kattogó dobok, a billentyű ízléses alkalmazása. Mit szépítsük, abszolút füves zene ez, a totális kifekvés aláfestésére kiválóan alkalmas. Gondoljunk csak bele, mennyivel szebb lenne a világ, ha csak a zene hipnotizálná az embert? Az énekes hangja sajnos erőtlen, színtelen, szagtalan, alul is keverték egy kicsit, de a harmadik számra meg lehet szokni. Monoton, kissé gépies, de egyáltalán nem beborult hangulatú az anyag, van benne egy csipet melankólia, és egy jó adag romantika: - You, your personality, drives me insane, drives me insane…   7.5/10