Guillermo Scott Herren neve az elektronikus zene berkeiben járatosak számára bizonyára jól cseng, hiszen Prefuse’73 nevű projektje a műfaj underground színterének élvonalába tartozik. Valóságos projekt-gyűjtögető a srác; honlapjának tanúbizonysága szerint hat különböző formációban működik közre; ezek egyike a Savath y Savalas, ami egy női énekhangra épülő úgynevezett urban folk/chillout jazz formáció (volt?).

Herren 1976-ban, Atlantában született, spanyol, pontosabban katalán származású ősöktől, aminek zenei pályafutására nézve is jelentősége van, hiszen 2004-ben rokoni szálakat keresve utazott Barcelonába, ahol a sors útjába vezette Eva Puyuelo Muns katalán énekesnőt. Vele együttműködve vette fel a már addigra egy nagylemezt (Folk Songs for Trees And Honey 2000), és két minialbumot (Immediate Action 2001, Rolls and Waves 2002) jegyző Savath y Savalas második albumát Apropa’t címmel.

A kritikusok, akik mindent kérlelhetetlenül beskatulyáznak pszichedelikus folk elnevezéssel szeretik illetni ezt a lemezt, ami szerintem egyszerűen csak egy bekategorizálhatatlan, nyugodalmas muzsika. Ugyanez a helyzet a Manana c. minialbummal is, ami szintén kettejük munkájának (és szerelmének) gyümölcse. Többnyire a változatos hangulatú albumokat szeretem és ez nem ilyen, mégsem lehet ezt a lemezanyagot megunni. A számok nagyon lassan gördülnek elő, van akusztikus gitár, van egy fátyolos női ének, vannak suttogások, duruzsolások, van egy leheletnyi elektronika, vannak halk zörejek, és végig ott ez a lassú, hömpölygő fülledtség.

Az a legfurcsább, hogy a szerzemények szerkezetileg nem illenek semmilyen népzene vonalába, mégis olyan folk song hangulatuk van. Hihetetlenül nehéz úgy dalt írni, hogy az ne kövessen valamilyen sémát, valamilyen jól ismert zenei irányzatot, nekik sikerült. (A szerzemények felét Eva jegyzi) Ez a lemez teljesen egyedi és fomabontó. Bárhol jöhet egy fúvós szólam, egy váratlan szünet, egy oda nem illő - és mégis odaillő vendéghang.

A 2007-ben megjelent Golden Pollen már kicsit más irányba ment el. Maradt a harmónia, a nyugalom, az ájtatos énekbetétek alkalmazása, de az akusztikus hangszerek kicsit háttérbe kerültek, több az elektronika.
2009-ben jelent meg az álomszép, fantasztikus La Llama, ami minden eddigi munkájuk összegzése, talán a zenekar leggyönyörűbb dalgyűjteménye. Mivel kis alternatív kiadónál jelentek meg ezek a kiadványok, így a rajongótáboruk egy szűk közönségre korlátozódik.   10/10

Kiadó: Beat Records    Ország: Spanyolország     Tagok: Guillermo Scott Herren - programozás, gitár      Eva Puyuelo Muns - ének    Joshua Abrams - basszusgitár    Paul Mertens - klarinét, harmónika    John Herndon - dob   Dave Max Crawford - trombita