Ha már Dana Colley baritonszaxofonos munkásságából ajánlottam az A.K.A.C.O.D. formációt és a Morphine egyik lemezét, akkor legalább néhány sorral muszáj megemlítenem a Twinemen (Madzagemberek) elnevezésű zenekart is. Szerencsére nem kell túlságosan belebonyolódnom a zene jellemzésébe, mert majdnem teljesen ugyanolyan, mint az előzőek. Ugyanaz a borongós, füstös hangulatvilág uralkodik itt is, mint a Morphine albumokon. Alapvetően egy kellemes hangú énekesnővel felálló alternatív jazz trióról van szó.  A felállás: Billy Conway - ütőhangszerek, gitár,   Dana Colley - fúvósok,  Laurie Sargent - ének. Fontos kiemelni, hogy bár Laurie hangja az uralkodó, mindannyian énekelnek a lemezen, s az igazán jól sikerült darabok azok, amelyekben többszólamú vokál van. Pl. Golden Hour 

Colley itt is csak annyit fúj ki a csövön, amennyi éppen szükséges, és természetesen a mélyen brummogó basszusgitár vezeti a dalokat. Ha nem lenne szaxofon, és a dobos nem állna rá a monoton ritmusokra, akkor ez akár egy Suzanne Vega vagy Rickie Lee Jones album is lehetne. Különösen ez utóbbi. Rickie Lee Jones egyik lemeze, a Ghostyhead 1997-ből nagyon hasonló szellemiségben fogant. A hasonlóság valószínűleg nem lehet véletlen, hiszen az összekötő kapocs Vega, Jones és a Twinemen között nyilvánvaló: New York.   8/10