Ismét kiragadtam egy albumot kedvenc ”popsztárom” életművéből, csak hogy bemutathassam, milyen a minőségi fekete könnyűzene. Bár itt konkrét bemutatásról nem lehet szó, mivel a lemez teljes mértékben elérhetetlen, szóval csak leírok róla ezt-azt. Így legalább bemutathatok egyet vele azoknak, akik annak idején elkaszálták hősnőnket a világhírnév felé vezető úton. Csúnya dolog volt, ez tény. Ugyanakkor talán pont ez kellett ahhoz, hogy Imani olyan kis vadóc legyen, amilyen. Ha marad slágerlista közelben, elképzelhető, hogy ma egy sort sem vesztegetnék rá.

Az úgy volt, hogy a bemutatkozó Chupacabra lemezzel azonnal megnyíltak az ajtók az énekesnő előtt, és pont úgy indult, mint Macy Gray, Lauryn Hill, és más hasonló művésznők, csak azután a Columbia Records elmondta neki az elképzeléseit a további karrier felől, és az már annyira nem ízlett ennek az öntudatos kis afro-amerikai/félvér lánykának. (Fekete anya-olasz apa) Fogta magát és independent lett. Erről már korábban is megjegyeztem, hogy bátor tett volt. Mert egy saját szakállára működő rock, vagy folk énekes még csak elvegetál valahogy, de egy házi stúdióból lövöldözgető pop előadót ki vesz komolyan? Hogy tud eljutni a közönséghez?

Mindezekkel valószínűleg Imani is tisztában volt, de egész egyszerűen nem látott a pipától, (innen a ”Pirosszka üzemmódban” lemezcím) és le akarta vezetni valahol a benne lévő kreatív energiákat. Egy fehér nő Manhattanből talán más utat választott volna, de egy tősgyökeres Brooklyn-i Bombázó inkább beletenyerelt ebbe a trash popba, amit azután ő maxolt ki leginkább a szólólemezeivel. Nyers, nyegle, szókimondó, hangos-lármás popzenét alkotott, ami rockkal is legalább 50%-ban meg lett fertőzve, nem megfeledkezve természetesen a rapről és a soul/funky hatásokról sem. Nem hinném, hogy bárki is a századfordulón ezt ilyen színvonalon hozta volna.

Ennek igazolására elég lenne ide beillesztenem a 17 számos lemez első dalát, amely a Hope For The Future címet viseli, és a maga természetes könnyedségével azonnal leveszi az embert a lábáról – csakhogy a zeneszám nincs fent a You Tube-on. Ott ennek egy későbbi változata lelhető fel, a jóval kevésbé harapós Afrodite albumról. Nagyon úgy fest, hogy a Little Red Fighting Mood eltűnt a nagyközönség elől: nem kapható sehol CD-n, nem listázza ki a Spotify sem, még csak említés szintjén sem. Kár, mert nagyon érdekes, izgalmas, zenei fordulatokban gazdag kiadvány. Van itt sok kósza hegedűszólam (Imani 6 éves kora óta hegedül – bár ez nem hallható a játékán, de nem is ezért kell szeretni ) sok emlékezetes refrén és szövegrészlet, és nem utolsó sorban sok pazar hangszerelés.

Ezekbe a szövegekbe érdemes lenne nagyítóval belenézni, és lám, csodák csodája, a Genius több nóta szövegét is közzé tette! Egy sehol meg nem található lemez esetén ez tényleg az abszolút érthetetlen kategória. Nos, kortárs irodalomóra következik Imani Coppola módra:

Reményteli jövő (Hope For The Future)

"Miért lennél normális, ha fura is lehetsz? Miért sima az arcod, ha szakállat eregethetsz? Miért csak repülnél, hogyha suhanhatsz is fent? Miért pasit tartasz házi kedvencek helyett?

Miért szívod a füstöt, nem jobb ha levegőd friss? Miért vagy ébren amikor még durmolhatnál is? Miért húznál hátra, ha előre ütsz és kész? Miért csak potyorásznál, hogyha szarni sem nehéz? Miért lennél hetero, ha meleg is lehetsz? Miért köszönnél, helló, hogyha oda röffenhetsz…"

Ebből a kis részletből is kitűnik, hogy kedvenc popsztárom szabadszájú, sőt közönséges, rendhagyó felfogású, követhetetlen észjárású, ténylegesen a maga útját járó személyiség. És akkor még a dal további részéről nem is beszéltünk, ahol Bush elnök és úgy általában az aktuálpolitika is megkapja a magáét. De azért senki ne gondolja, hogy elszállt a csajszi magától. Ha így lenne, nem írna olyan dalokat, mint a Feeling Like A Sucker, vagy a Lock Me Up.

Zárásként még egy gyöngyszem a Manapság (These Days) című szösszenetből:

”Manapság bármit megkaphatsz, tízezer dal közül választhatsz, egy rakás megmondóember ad tanácsot, és te elhiszed, hogy a barátod, és te tudod, te tudod hogy hibáztál, csak politika van és popcornos tál, ne keverd a gárdistát, s a nudistát, az olvasztótégely túlforrta magát – manapság…”   Zseniális a hölgyemény, na...  10/10