Talán azért, mert ez volt az első King’s X lemez, amit hallottam, talán mert ezen vannak a leginkább fülbemászó slágerek, számomra ez a no.1 King’s X album és csak utána jöhet az összes többi. Vannak közöttük csalódások is, mint a kissé eklektikus Faith Hope Love, vagy a nem túl izgalmas Dogman, és vannak további kedvencek, mint a Tapehead, vagy az Ear Candy. Az újkori műveiket és egyéb leágazásaikat már nem ismerem, mert egy kicsit úgy vagyok ezzel a bandával, hogy aki egy lemezüket jól elraktározta magában, az újra és újra ugyanazokat a dalokat véli hallani az újabb lemezeken is.

Egy ilyen alapnóta tőlük az Over My Head, ami a valaha írt legfogósabb szerzeménye a három zenésznek. Még bólogatok is rá, ha nem figyelek oda… Aztán nagyon jó a nyitó tétel, az Out Of The Silent Planet álmodozós lebegése is, és az I’ll Never Be The Same is elég meggyőző erővel bír. Még egyet kiemelnék, aminek óriási dallammenete és refrénje van, ez pedig a Don’t Belive it, szintén emlékezetes nóta!

Aki semmit nem tudna a King’s X-ről, annak annyit mondanék, hogy egy gospel alapú heavy metal trió, melyben kétszólamú ének adja a dalok gerincét, a kíséretet pedig dob (Jerry Gaskill), basszus (Doug Pinnick) és gitár (Ty Tabor) képezi. A metalt náluk nem szabad klasszikus fémzeneként elképzelni, inkább súlyos hangzású, tekervényes dallamszerkezetű rockzene ez, csak távolról rokonítható a közismert metal zenekarokkal, mint a Metallica, vagy az Iron Maiden. Dallamossága miatt (a Beatles az egyik fő hatásuk) sokan nem kedvelik őket, szerintem pont ezektől a vokáloktól különlegesek. Ők nem mennek sosem extrém területre, éppen elég különleges a muzsikájuk így is.     9/10