Sajnos az album külső megjelenése sokkal ismertebb a rajta található zenénél, mivel több internetes honlap is a top 10-be helyezi, mint a valaha készült leggusztustalanabb borítók egyikét. Nos, ebben van is valami...Valóban nem túl ízléses a póz, és egyáltalán az ötlet is pocsék, viszont a korongon lévő muzsika helyenként egészen remek. A címadó például egyike Herbie Mann legjobb saját témáinak, kemény, rockos felfogásban készült, kongával, erős zongoradallamokkal, és egy elsőosztályú gitárossal Duane Allmannal kiegészülve.

A hosszú, dinamikus, pengés kezdést sajnos a What’s Going On című lagymatag darab követi, amitől a falat lehet kaparni, ha éppen rosszabb napunk van. Nem is értem, hogy kerülhetett ide, bűn rossz nyáladzás, a világon semmi értéket nem találok benne. Aretha Franklin dala, a Spirit In The Dark szintén gyanúsan pürészerűen kezdődik, de a második perctől kezd keményedni, és aztán ebből is egy jazz-rock szám lesz, amiben a fuvola és az elektromos gitár párbeszéde hozza a különleges szépséget.

Ugyanez szóról szóra igaz a Man’s Hope-ra is, két percnyi altatás, vagy türelemjáték után erőre kap a zongora, jön a basszus, a gitár, jön a rock, és jönnek a jazzes fuvoladallamok. Az If az ötödik tétel, David Gates szerzeménye, és a Te szeress legalább című beat slágert juttatja eszembe, a Csinibaba című filmből. Nem tudom, mit mondhatnék még róla. Talán inkább nézzük a következőt! A címe Never Can Say Goodbye, szerzője Clifton Davies, nos, lapozzunk.

Szinte nem is csodálkoznék már rajta, ha What’d I Say is hányásra késztetne, de minő meglepetés, hasít a szám. Ez részben Ray Charles érdeme, de azért a hangszerelés sem gyenge, a zenészek sokat hozzátettek az eredetihez, sőt, szerintem lényegesen feljavították azt. Herbie fuvolája gyönyörű szólamokat hoz, a gitárral pedig szinte beszélgetnek, vitatkoznak, mintha élő hús-vér zenészek lennének. A bónuszként a CD lemezre kiadott Funky Nassau szintén jó, középtempós darab, hullámzó zongoraakkordokkal, torzított gitárral, egyfajta táncos-bulis szerzemény. Mindent összevetve, ezt a lemezt nem vásárolnám meg egy üzletben, mégis érdekes gyűjtemény, mivel hagyományos rockzenekarral, zongorával, fuvolával tudomásom szerint senki nem kísérletezett pályája során.  A címadó nóta igazán kiemelkedő, kár a sok tölteléknek szánt futó slágerért.  6/10