A mai napon jelent meg az Atlanta-székhelyű Dead Register második nagylemeze. A trió még 2013-ban alakult, első albumuk a Captive volt 2016-ban, ezt követte egy válogatáslemez-szereplés, két EP és most az új megjelenés. A zenéjük doom/stoner/sludge/psychedelic vegyület, de azt hiszem többre megyünk azzal, hogy egy post-rocker Dead Can Dance hallható a kiadványokon, Lisa Gerrard nélkül. Tehát Brendan Perry szólólemezeinek hangulata dereng fel a háttérben, viszonylag karcos, de még fülbarát hangszerelésben. Egy basszus, egy billentyű, és egy dob adja mindehhez a zenei alapot. Amilyen kevésnek tűnik, olyan szépen betöltik a lemezt.

Gótikus hangvétel, röfögő basszus, kellemes énekmegoldások, technikás dobos, minden együtt van ahhoz, hogy a zene jó legyen, nem is nagyon lehet negatív kritikával illetni, de a nyilvánvaló párhuzamok miatt felmagasztalni sem. Érdemes meghallgatni, mert megmutatja, milyen lehet az, amikor rendesen megdolgoztatják a dobokat is, a basszust is, és gitár nélkül, billentyűvel megtámogatva szól a rockzene.

A trió tagjai: M. Chvasta – ének, basszusgitár  Avril Che - Bass Synthesis, billentyűk, Randy Garcia – dobok. Talán felesleges is megjegyezni, a saját szakállukra dolgoznak, Az első szám, az Alive egy kicsit eltér a továbbiaktól, van egy erős prog. rockos hatása, valamint itt a legdominánsabb a post-rock, sludge jelenlét, ami aztán már csak nyomokban van jelen. A zene nem durva, nem is igazán veretes, mégis élvezetes, leginkább hallgathatónak minősíthető produkció, amit néha érdemes elővenni, hiszen a maga műfajában minőséget képvisel. 7/10