Mátyás Attila neve a magyar rockrajongók számára elsősorban a Sex Action zenekar révén lehet ismerős, ahol a szólógitárt kezelte éveken át, egészen az Action-korszak lezártáig. Emlékszünk még: az együttes stílusában óriási fordulat állt be, a hosszú hajak leugrottak, a western-kalapokat felváltották a fejkendők, a csajozós szövegek is a múlt emlékévé váltak, majd a csapat feloszlott, s a banda tagjai külön utakat járva a maguk stílusában nyomultak tovább. Ekkor alapította meg Attila a dark/gothic rock gyökerű Agnus Dei formációt, mellyel sok szempontból a kultikussá vált F.O. System világát idézte, némi Cultos, grunge-os, elszállós, spirituális ízzel ötvözve a befelé fordult, sötét tónusú dallamvilágot.

A Minden címmel megjelent első és egyetlen nagylemez meglepte egy kicsit a közönséget, mert sok szálon futott ugyan az Agnus Dei, valahogy nem illett egyetlen dobozba sem. Akkoriban nem is igazán tartozott a honi élvonalhoz, dinamikailag kicsit visszalépésnek is tűnt az Action dalaihoz képest, mégis, a mai napig megérdemli a figyelmet. Az utókor talán még felfedezheti ezt a lemezt, értékei legalább olyan jelentősek, mint a fent említett elődöké/kortársaké. (ha nem magasabbak) Ráadásul a későbbi generációknak megvan az az előnye, hogy ezt a formációt nem Attila korábbi bandáihoz méri. 

Jól sikerült szerzemény lett pl. A szó. Ennek akusztikus gitáros felvezetője után egy Ákos dalait idéző téma bontakozik ki. Ákos egyébként is jó párhuzam lehet a lemez jellemzésére, kifejezőbb, mint a "gothic/dark" címke. Hangulatos nótaként jelölhetjük meg Az esőt is, mely egy kiváló riffel induló, lendületes darab, különösen szép költői képekkel ábrázolja az énekes viszonyát az égi jelenséghez. A záport a szerző női tulajdonságokkal ruházza fel, és ismerősként fogadja, majd az egész vízió egy özönvíz-jellegű látomásba vált át. Apró szépséghiba a  "zeső, igen a zeső egyre hull” refrén hangsúly-eltolódása, sajnos nincs az a digitális újrakeverés, amely képes lenne ezt eltüntetni. Ezzel együtt frissítő és éltető erejű kis nóta, mint ahogy a lemez sem a szimplán feledhető kategória, érdemes előásni a múltból és csemegézni a tételek között.   8/10