Van ugye a Szabó Balázs bandája, akiket mindenki ismer, és a Tanka Balázs bandája, akiket senki... Na jó, ez erősen túlzó kijelentés, hiszen az első fele semmiképpen nem állja meg a helyét. Hol vagyunk attól, hogy Szabó Balázsékat mindenki ismerje? Persze ez most nem annyira lényeges, mert a Kaldera van éppen terítéken. Na, őket tényleg nem ismeri senki Magyarországon, a szűkebb családi kör tagjain kívül... Pedig megérdemelnék, csak most már alighanem késő, ez a lemez kerek 10 éves, és ki hallott róla akár csak egy számot is? Na ugye! Ez már csak egy ilyen világ. Akusztikus hangvételű rockzenében ennek az anyagnak alapműnek kellene lennie. Ilyen egyszerű.

És valóban. Nem bonyolult a képlet, mindössze két gitáros kell hozzá, néhány pohár bor, csendes éjszakák, és máris összeáll a muzsika szinte magától. Nincs ezen mit cifrázni, csak hallgatni kell és figyelni, miről is szól... Miután a két alkotó (Tanka Balázs és Kovács Bence) annak idején lényegre törően megfogalmazta, milyen is ez a zene, átadnám nekik a szót, hiszen saját gyermekét ki-ki jobban ismeri:

"A Kaldera 2012-ben alakult, gyermekkori barátságból átlényegült akusztikus duett, valahol a az északi vadon és a déli országutak közti vidékről. Útszéli folk muzsika introvertált hangulatok párbeszéde gitárral és énekkel. Ha Te azt mondod, blues, mi azt mondjuk grunge. Ha Te azt mondod, grunge, mi azt mondjuk folk.

A lemezen található 11 dal gerincét Nagybörzsönyben vettük fel (amely a Börzsöny hegység kalderájában fekszik) egy vályogházban, miközben odakint -16 C fok volt és szakadt a hó. A munkálatok 7 napig tartottak. Az így elkészült demókat elvittük Hidasi Barna hangmérnökhöz, aki látott benne fantáziát és így együtt folytattuk tovább a munkát a dalokon. Úgy gondoltuk egy-két nótának jót tenne egy kicsit színesebb hangkép, így szóltunk pár zenész barátunknak, akik segítettek véglegesíteni a lemezt. Az anyag érdekessége a hangszerelésében rejlik, a szokásos akusztikus hangszerek mellett olyanok is szerepet kapnak, mint az ukulele, a mandolin vagy a didgeridoo.

A dalok hangulata és stílusa váltakozik a blugrass, folk, és az akusztikus grunge dalok között. A hatások között épp úgy felfedezhető Eddie Vedder Into the Wild-ja, mint a Zolnay Pál Fotográfia (1973) című filmjének zenéje, érezhetünk néhol Cseh Tamást vagy akár a seattle-i Fleet Foxes-t" 

Mindezekhez annyit tennék még hozzá, hogy a szövegekben pedig van egy kis József Attila/Pilinszky hatás, ami így ezekkel a hangszerekkel, a hibátlan vokálozással, a természethez közel forduló ember tudatosságával jóleső kombinációt képez.

"Görbe a Hold, az út a völgybe ér, néma a táj, csak a fák közt a szél, halk a világ, csak a csend és az ég, varjú szárnyán szállt le a tél. Álmos a ház, falán csillog a dér, de tűz muzsikál, ez a láng csak az enyém, mesze a zaj, a városi fény, nincs bennem már a múlt, tünemény"  

A magyar zene titkos kincsei közé tartozónak tartom ezt a néhány számot, melyeket mindig jó elővenni, ám szomorú is egyben az élmény, mert ennek az albumnak már sokadik folytatása meg kellett volna szülessen rég, és mégsem... Hogyha az a volna ott nem volna.  10/10