Dévényi Ádám (1957-2016) előadóművész életéről keveset lehet tudni. A Wikipédia szerint „Pályatársai kimagasló tehetségként, korának kiemelkedő lírikusai közt tartották számon” Bizonyára így volt. De ha így volt, akkor miért és hogyan élt mondhatni teljes ismeretlenségben? Talán saját döntéséből? Az utólag fennmaradt visszaemlékezések szerint végtelenül szerény ember volt, aki saját műveit a hasonló műfajban alkotott Cseh Tamás dalainál rosszabbnak ítélte meg. Kívülről nézve kissé érthetetlen a pályafutása. A nyolcvanas években egy ország énekelte a szerzeményeit, anélkül, hogy bárki hallotta volna a nevét. A Bikini együttes vitte sikerre ezeket. Adj helyet magad mellett, Közeli helyeken… ma is a legnagyobb magyar klasszikusok közé sorolja őket mindenki.

Persze kapott ő is lehetőséget, mint azt a példa mutatja megjelentek a szólóalbumai is, egészen pontosan három, az Adj helyet, a Mindennapi éjek, és az Olyan jó. Ha ezekről még sosem hallott a tisztelt olvasó, az nem véletlen. Egyiket sem kapta szárnyra a média, nem is nyomtak belőlük sokat. Az Adj helyet című első szerzői anyag csak kazettán jelent meg, látható, milyen külsővel, szóval úgy néz ki, csak az futott bele, aki éppen a Rózsavölgyi kirakatát nézegette egy unalmas vasárnap délután, mozi előtt.

A dalok ma már az internet segítségével bárki számára elérhetők, és meglepő, vagy sem, egyáltalán nem tartoznak a felejthető kategóriába. Elsősorban a szövegírás volt a szerző erőssége, valóban kifinomult, korát meghaladó nyelvezete volt, amit ma is jó megélni, (akkoriban még izgalmasabb lehetett) az előadásmód amolyan énmesélős narratíva, amit Cseh Tamás nevével társít mindenki, de neki is jól állt. Ezzel együtt azt gondolom jól tette, hogy a lemez második felében ezt a kissé modoros, szenvelgős énekbeszédet elhagyta, s vendégénekeseket is alkalmazott. Valójában a dalok jobbak voltak az előadói képességeknél, de ha belegondolunk ez rengeteg énekesre igaz, nem súlyos negatívum.

A hangszerelés puritán, akusztikus gitár, bőgő és egy billentyűs hangszer kíséri a dalnokot, aki fanyar humorral, a távolságtartó, semmit nem értő, semmit nem is firtató kívülálló szemszögéből kísérte végig kora jelenségeit. Társai voltak ezen a lemezen: Soós Balázs – bőgő, ének, Börcsök Enikő – ének. Nekem a Börcsök Enikő által énekelt szerzemények jobban tetszenek, kicsit sajnálom, hogy nem kapott több szerepet ezeken a felvételeken, nem mintha rossz hangja lett volna Dévényinek, valahogy jobban érvényesülnek női előadásban ezek az érzékeny szövegek.

Ezekből a szövegekből szívesen idéznék, de akkor sok eltűnne a felfedezés öröméből. Talán egy sokatmondó sor is elég: „Az asztal lapjára dőlve egy sokat mulasztott férfi bámul egy sokat tapasztalt nőre…” Kocsmaromantika ezerrel, sőt százezerrel. Aki a különleges atmoszférájú dalokat kedveli, annak ez a kiadvány nagyon érdekes lehet, sanszosan a mai fiatalok nem ezeket a dalokat fogják fütyülni matekóra előtt.   7.5/10