Négy évvel bemutatkozó lemeze után Jeremy Steig már a jazz rockkal kísérletezett. The Satyrs nevű kísérőcsapata 1966-ban még Tim Hardin folkénekes háttérzenekara volt, itt amolyan fuvolás rockot vezettek elő kvartett felállásban. Steig fuvolázott, Adrian Guillery gitározott és énekelt, Warren Bernhardt elektromos orgonán, Eddie Gomez basszusgitáron, Donald McDonald dobon közreműködött. A lemezanyag ma már inkább a feledhető kategóriába tartozik, messze van a legjobb Jeremy Steig lemezektől, de vannak szép pillanatai, amelyek miatt érdemes belehallgatni egy kicsit.

Sok magyarnak be fog ugrani – már csak a hangszeres összkép miatt is – a Mini együttes. Még az énekes intonációja is hasonló, bluesban gyökeredző, meglehetősen nyers orgánum, és a fuvolaszólók jellege is hasonlít Török Ádámékra. Azonban a két zenekar összevetésében nálam a Mini győzne, de nem azért, mert magyarok, hanem mert a felvételeik sokkal gördülékenyebbek, lazábbak, élvezhetőbbek, mint a Szatíroké.

Mit szépítsük, az első felvétellel büntetni lehetne. Az üvegkönnyek világában – ez a címe (In The World Of Glass Teardrops) és szinte már valódi könnyek törnek elő minden jóérzésű zenehallgatóból, mert ki lehet készülni attól a förtelmes óbégatástól, ami ebben van. Szép kis kezdés! De aztán visszavesznek ebből, és az ötödik nóta már kifejezetten kellemes. The First Time I Saw You Baby With Your Pretty Green Eyes - ebben minden benne van, amitől izgalmas lehet egy ilyen banda. Van húzása, lendülete, dallama, remek kis szerzemény. (lenne egy jó énekessel)

A Let’s Go To Movie Show a csúcspont, (Csak nem egy angol nyelvű Mini-nóta ez?) itt az introban már megmutatkozik Steig kísérletező kedve, és a zenekar is rendesen belead mindent, még az énekes is elviselhető, ezért mindenképpen jár a jópont nekik. Azonban a legnagyobb dicséret mégis Jeremy Steig azon döntését illeti, hogy Eddie Gomez kivételével a komplett gárdától elbúcsúzott, s az énekest innentől fogva teljesen nélkülözte későbbi lemezeiről. Ennek a döntésnek köszönhetően jöhettek létre zseniális instrumentális lemezei a hetvenes évek elején. Talán az kellett ezekhez, hogy a Szatírok csúfosan megbukjanak ezzel az albummal. Ki tudja?  5/10