Fiatal brazil rockerek bemutatkozó albumát ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Még gyerekcsapatként alakult a River Act 2015-ben, s a szokásos kezdeti demofelvételek, kislemezek, klubkoncertek után most megszületett az első nagylemezük. Meglepően értékes kiadvány, egy az egyben lepörög a lejátszóban, még akár hiányérzetünk is lehet a bő félórás játékidő elteltével. Igaz, masszívan döngölnek, de a szép tiszta kiejtésű, dallamos ének ellensúlyozza a keménységet. Nehéz lenne egy-két címkével lefedni a tevékenységüket. Leginkább a kései grunge bandák dallamvilágát ötvözik egy kis hardcore szigorral, valamint egy meseszépen elkalandozgató basszuskísérettel. Finom!

A keverés hagy némi kívánnivalót maga után, mert éles a lábdob, mint a csattogós lepke, kissé túlvezérelték, de ez legyen a legnagyobb baj! A dalok kifogástalan angolsággal szólnak, remek szaggatott riffek és darabos groove-ok tördelik a folyamatos áramlást, és a csordára emlékeztető vokálok is jól illenek ehhez a rágós muzsikához. A számcímek (mint maguk a srácok) erőltetetten viccesek, van pl. destructionofspacethroughtime elnevezéssel egy lassabb, betonkeverős elkomorulás, amit aztán a nagybetűs HELL csodás zúzása követ.

Tényleg nagyon szuper maga a produkció, csak az a kérdés, mit lehet ezzel ma kezdeni? Mennyire van létjogosultsága manapság egy bandának egy ízig-vérig kilencvenes éveket idéző zenével? Ha rendes stúdióban vették volna fel mindezt az anyagot, s nem saját maguk keverik, akkor több lenne benne a sansz, talán az év egyik legjobb lemezét köszönhetnénk nekik, így ez inkább egy minőségi demó, s valószínűleg egy maroknyi embernél többet nem fog elérni. Én voltam az egyik. Nekem nagyon tetszett, remélem még hallok róluk! 9/10