Ha az Ade munkásságának egyetlen oldalát kellene kiemelni, mint rájuk jellemző stílusjegyet, akkor a dallamosság lenne az. Az összes egyéb tulajdonság közül az élre kívánkozik. Bármennyire kegyetlen csapásokkal mérik a hallgatóságra a blastbeatek sorát, bármilyen összetett és nehezen emészthető a zene, azonnal hallja még a keményebb zenében járatlan fül is, hogy mennyire gördülékeny melódiák kúsznak elő a hangszerekből. Hangsúlyosan igaz ez a harmadik nagylemezre, mely a Carthago Delenda Est címet kapta. Ez magyarul annyit tesz, mint: Karthágót el kell pusztítani!

Egy kis történelemóra következik: - Nos, gyerekek, mikor volt a pun háború?- tenné fel a kérdést hamiskás mosollyal a tanár, s az okos nebuló azonnal le is csapná a labdát. – Melyik?- tanár úr, kérem… Hiszen három ilyenről tanultunk. Krisztus előtt 264-ben indult az első, ekkor került Szicília Karthágó fennhatósága alól római kézre. A második K.e. 218-ban tört ki, ekkor kelt át Hannibál az Alpokon, diadalmas útja végén azonban Karthágó békét kellett kössön Rómával. Ám ez nem tartott sokáig, mert K.e. 139-ben Róma kirobbantotta a harmadik pun háborút, mely során ifjabb Scipio három évig tartó ostromlás után végül bevette Karthagó városát.

Mint kiderül a gyönyörű borítóképről (Luca Tariazzi munkája) itt most a pun háborúk legismertebb felvonása elevenedik meg az Ade zenészei által. Míg a korábbi lemezek közreműködőit bizony nyomozni kell, ezen már teljes listával szolgál számunkra az internet. Éppen ideje megismernünk az előadókat közelebbről:

Fabio Palazzola – gitár, Giovanni Capaldo - basszusgitár, Giacomo Torti – dob (Bloodtruth), Diego Laino, ”Traianus”- ének, Daniele Amador – gitár, illetve kiegészítő emberként Riccardo Struder -billentyűk. Mindannyian fantasztikusan teljesítenek a lemezen, ám közülük is külön méltatnám a dobok mögött Giacomo Tortit, akinek komoly terhet kellett átvennie, amikor egy olyan legenda után ült le a székre, mint George Kollias. Nem vallott szégyent, sőt, talán még jobban kihasználta a lehetőségeket, mint nagynevű kollégája. Ugyancsak hasonló volt a szerepe az újonnan beugrott énekesnek is, és ő sem okozott csalódást.

A nagylemez tokkal-vonóval, az első számtól az utolsóig hengerel. Nagyjából mintha átrobogna rajtunk Hannibál teljes fegyverzetben, elefántostul, seregestül. Csakhogy amit ott és akkor átélni nem volt éppen kellemes élmény – sem rómainak, sem punnak, sem zsoldosnak, sem polgári lakosnak – az ma már a biztonságos szobában, fejhallgatón keresztül egészen más hatást kelt.    (Fotó: Irene Viralpa)

A címadó nóta kezdi a sort, rögtön bele is gyalul mindenkit a földbe, aki holmi békés szendergésre számít. Ez egy olyan harci dal, amilyen ehhez a témához és alkalomhoz tökéletesen illik. Félelmetes és borzongató. Ugyanezt hozza az Across The Wolf’s Blood is, hasonló intenzitással, hasonló dübörgéssel. Ám valamit máris észrevehet az, aki régről ismeri a zenekart, jóval kevesebb a kézi dob, a lant, a népi motívum, jóval szikárabb a hangvétel.

Talán ezt ellensúlyozandó, az Annibalem című dalban érkezik a szokásos vendégénekesnő, akinek a nevét most sem tudjuk meg, pedig ha egy személyes megjegyzést tehetek: igazán lehetne teljes jogú tagként állandósítani őt. Meglátásom szerint énekesnő nélkül az Ade félkarú óriás lenne. Nagy lehetőségek vannak még ebben a felállásban – kiaknázatlanul. A színpadképet is megdobná, mert sajnos a bőrbe, vasba öltözött úriemberek látványa inkább a mosolyt fakasztó kategóriába tartozik. Nagy kár ez, mert a zene egyébként kiváló.

A Dark Days Of Rome az album legrövidebb száma, a maga 3:42 percével, s ebből kiderül, hogy jóval többet dolgoztak az anyagon, mint korábban, fel is kúszott a játékidő 48 perc fölé, ami ugyan nem extra sok, tőlük eddig ennyit nem kaptunk egy lemezen. A felvételek nem annyira sokoldalúak, mint a bemutatkozó albumon, cserébe viszont a technikai megoldások kárpótolnak minket, mert ezekből nincs hiány továbbra sem. A billentyű háttérben történő alkalmazása sem lágyít a megszólaláson, inkább gazdagítja azt. Nagyon nehéz az Ade albumok között pontszámokkal különbséget tenni, de ha az eddigiek voltak kilenc ponton, akkor ez egy hajszállal kevesebb, egy kicsit egysíkúbb elődeinél. 8/10