A német jazzben járatlanok, valamint a német zenétől idegenkedők számára ajánlom a stuttgarti Eberhard Weber életművét, azon belül ötödik lemezét, a csodásan pihentető Fluid Rustle albumot. Weber elsősorban bőgősként ismert, mégpedig olyan bőgősként aki az elsők között forradalmasította a hangszert: öthúros elektromos bőgőn szeretett játszani. 1940-ben született, Stuttgartban, így könnyű kiszámolni, hogy amikor ezeket a felvételeket készítette 39 éves volt. Érett, megfontolt, kimunkált darabokat alkotott, melyeket akár háttérzeneként, akár fejhallgatós anyagként, ellazulva egy fotelben érdemes meghallgatni. Ahogy a cím is sejteti, (Folyékony susogás) lágyan csordogáló muzsika ez, üdítő mint a nyári patak vize.

Négy szerzemény található a lemezen. Az első a Quiet Departures több mint negyedóra hosszú. Mivel nem szólal meg semmilyen ritmushangszer, a zene valóban szinte kifolyik a lejátszóból. Weber bőgőjén kívül hallhatjuk Bill Frisellt gitáron és balalajkán (!), Gary Burton-t marimbán és vibrafonon, valamint nem utolsó sorban Bonnie Herman-t, s a káprázatos hangú Norma Winstone-t a mikrofonnál. Róla már a Neil Ardley-lemezeknél áradoztam, a világ egyik legjobbjának tartom ebben a műfajban. Itt is, mint általában nem szöveget énekel, „csak” improvizál néhány kellemes hangot, amitől rögtön szendergésbe fordulna át a hallgató, ha nem jazzisták lennének a kísérőzenészek, akik gondoskodnak az eseményekről.

Nem érdemes hosszan boncolgatni az elemzést, hiszen mind a négy felvétel a Quiet Departures szellemiségét folytatja tovább. Nincs sem bravúros gitárszóló (bár Frisell gyönyörűen, érzéssel játszik) nincsenek elvont, idegesítő elemek, nincs semmilyen technikai bravúr, maga a lemez mégis különleges érték, mert elsimítja a ráncokat a megfáradt arcokon, jóleső derűt áraszt a szobában, kertben, vízparton, bárhol, ahová csak a hallgató magával viszi. Az egyetlen kivetnivaló a terjedelme, mert az bizony a 40 percet sem éri el, ezzel együtt a rajta található zene úgy tökéletes, ahogy van. 10/10

Sajnos a lemezről egyetlen felvételt sem találtam, amit ízelítőnek beilleszthetnék, de aki megveszi, jól jár vele. Egy 1976-os koncertet találtam tőle, ez teljesen más felállás, más hangulat, mégis, legalább megközelítőleg megmutatja, milyen is volt a zenei világa.