Ez egy formabontó lemez az elképesztő kategóriából. A puszta léte is hihetetlen. 1984. szeptember 5-én este kiült ez a figura Új-Mexikóban a szabad ég alá egy szál fuvolával, és abszolút fejből játszva felvette, ami éppen eszébe jutott. Oké, ilyesmit előtte is, utána is megcselekedtek már zenészek, hiszen ki ne szeretne a természetbe kiülve improvizálni, csakhogy ezek a felvételek általában nem kerülnek a boltok polcaira nagylemez formájában. Tehát egy végtelenül spontán, az első dallamtól az utolsóig kisujjból kirázott fuvolás muzsikát hallunk, mely messzemenőkig meghaladta korát. Amolyan laza kis háttérzene, meghökkentő finomságokkal.

Az egyetlen kiegészítő elem a tücsökzene, avagy kabócaének, ezt nem lehetett teljesen eltűntetni a felvételekről, a lelkes ízeltlábúakat leszámítva azonban senki más nem közreműködött a felvételeknél. Feltehetően nem került az egész lemez 50 dollárba, hiszen a borító is költségkímélő üzemmódban készült, és a terjesztést sem vitték túlzásba. És mégis ott mozog a spiccen, mivel Newton klasszis volt a hangszerén!

Annyit azért módosítanom kell a fentebb leírtakon, hogy nem egy fuvolával ült ki mesterünk, hanem két-hárommal, mert volt ott basszusfuvola is, fából készült flóta is, a többi viszont stimmel. Egyszerre csak egy hangszer szól, utólagos keverés nélkül, fejből, ahogy éppen a pillanat diktálta. Talán sok is egyszerre mind a kilenc „szerzeményt” türelemmel végigkagylózni, ezért inkább a háttérzene funkció javasolt, azonban aki a fuvolával komolyabban foglalkozik, annak mindenképpen ajánlott. Az ilyesmit 1984-ben piacra dobni, több mint naiv elképzelés volt, ezt az önfejű szakit azonban nem érdekelte a kereskedelmi siker. Egész munkásságával a kommersz ellen úszott, ahogy itt is. Tiszteletet érdemel. Varázsol a csővel, ez kétségtelen, bár nekem egy kis ritmikai alap úgy a negyedik tétel után már hiányzik.   8/10