A Doctor Nerve mint zenekari elnevezés valószínűleg onnan jött, hogy az idegzetet erősen megterhelő zenéről van szó. Minden idők legbrutálisabb, legnyiszitelősebb, legállatabb jazz rock formációja a The Creative Music Studio-ban alakult Woodstockban, New York államban a 80-as évek elején. (A CMS-t 1971-ben alapította Karl Berger, Ingrid Sertso és Ornette Coleman.) Ott ismerkedett meg Nick Didkovsky,(sz.1958) a Doctor Nerve gitáros/vezetője a többi taggal  – Leo Ciesával, Yves Duboinnal és Jim Mussennel (eredeti dobos). A tagság aztán az évek során folyamatosan bővült. Végül már annyian tömörültek a Doctor Nerve név alá (ami eredetileg Didkovsky duója volt egy Zorobabel nevű német dobossal) hogy felsorolni is nehéz őket.

Ebbe nem is mennék bele. Minden közreműködő és valamennyi hangszer olvasható a lemez You Tube-ra feltöltött változata alatti leírásnál. Nagyon könnyen jellemezhető ez a muzsika: Ötletszerű ökörködés. Akkor lehet érdekes, sőt izgalmas, ha nem rondítanak egymás orra alá, márpedig itt nem. Tisztán és szépen hallható mindenki, ami valahol megkönnyíti a befogadást. Alapvetően más ez a zene, mint Ornette Coleman free törekvései, bár a szaxofon jajongása rá emlékeztet, szerkezetileg sokkal inkább rock az alap, mintsem jazz. Ezt a dobos semerre nem tartó, mégis izomból odapakolt sorozatai, illetve a szaggatott, szünetekkel tarkított kiállások adják.

Rendkívül élvezetes kalandozások, kiszámíthatatlan, megsejthetetlen fordulatok, a mai napig döbbenetes alkotás. Egészen hihetetlen mindez egy olyan korszakból, amelyikhez a legtöbb zenehallgató egészen más jellegű felvételeket és előadókat társít. Később aztán John Zorn, Fred Frith és mások tovább „tökélesítették” ezt a fajta zenei tökéletlenkedést, de azt hiszem a Doctor Nerve még az ő mércéjükkel mérve is minimum tiszteletre méltó jelenség volt – sőt van! Legalábbis 2020-ban még jelentkeztek egy EP-vel, erre is érdemes rákeresni, a címe Loud. A teljes bemutatkozó lemez pedig az alábbi linken meghallgatható.   10/10