A Wailin Storms eredetileg a texasi Corpus Christi irgalmatlan hőségében alakult, majd innen keletre vándorolt, és az észak-karolinai Durhamben kötött ki. Hangzásuk ötvözi a doom-punkot a mocsaras rockkal, hiszen korábbi, s jelenlegi környezetük sajátos elemei szokatlan főzetben forrnak össze. A kísértetiesen sötét, baljóslatú énekelemekkel fűszerezett dalok olyan blues-mesterekre emlékeztetnek, mint Howlin’ Wolf és Samhain, érzelmes fejbólintással a Destruction Unit, a Bauhaus és a Jesus Lizard felé. – írják a srácok weboldalukon. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy az év egyik legjobb lemezét rakták össze a fejlógató rockzene kategóriájában.

Steve Stanczyk fülbe lihegő basszusgitárjára épülnek a Storms veretes csapásai, állandóan ott mozog a pincébe vezető lépcső legalsó fokán, tőle a többi akár ki is szállhat, ő akkor is bent marad a körben. Mark Oates persze ezt kikéri magának, ő sem akar lemaradni a dobbal, meg is adja neki finoman, ami kell, így aztán Justin Storms és Todd Warner gitárjai szinte már alig férnek el a két kolléga mellett.

Bizony hiába a két gitár, nem fognak itt párbajt vívni, hacsak nem az a párbaj lényege, ki tud mélyebbre hangoltan, texasi szellemvárosokat megidézően lebegtetni. Ez nagyon fekszik a fiúknak, ez a fajta vihar előtti és utáni gomolygás, amiből mint tűnékeny árnyalakok bontakoznak ki a fent említett előadók. De ne gondoljuk, hogy közülük bármelyiket koppintja a négyes, van elég markáns saját hangjuk, ami főként Justin Storms torkából tör elő. A frontember elég egyedi énekes, kissé éles, mégis rekedten férfias hangon vezeti elő ezeket a kígyóként tekeredő, mindenkit behálózó nótákat.

Nem emelnék ki egyet sem, mert nagy különbség közöttük nincs, a lemezanyag olyan, mint egy végtelen hosszú, fájdalmas agónia, ami elkezdődik egyszer csak a nagy semmiben, majd ugyanoda vissza is tér 42 perc múlva. Hogy közben mi történik, az a mi fantáziánktól függ, ki-ki azt lát bele, amit akar, részemről egy éjszakai lovaglással ér fel valahol a Nevada sivatag kaktuszligeteiben. Fáradt vagy, kimerültél, várod a reggelt, de a csillagok fényeitől sem vagy képes elszakadni igazából.  8/10