Van az Amoeba Recordsnak ez a Mi van a táskámban? című műsora, amiben a boltba ”véletlenül” betévedő zenész vendégek ”tetszés szerint” válogathatnak a lemezek közül, melyeket fontosnak tartanak a nagyvilág számára bemutatni, szóval ebben a teljesen spontánnak tűnő, valójában bődületes kamu videóláncolatban (Az Exodus dobosa Dua Lipát hallgat, hogyne…) a Rise Against két zenésze dobta fel a Riverside Gamblers nevét, és ez bejött!  Utánanéztem, tényleg príma kis banda volt ez még annak idején, főleg 2010 előtt. Ma is működnek, de már nem az igazi. Ezen a 2006-os lemezen még szétharapják a vasat is, mint a harci kutyák, akiket fűt a bizonyítási vágy. Pop punk, de az erőteljesebb fajtából.

Található itt mindjárt az elején két olyan nótájuk, ami konkrétan robban. A nyitó True Crime, és a The Gamblers Try… című szösszenetekről van szó. Ezekben egyszuszra lenyomnak bárkit, aki a rock’n roll punk zenében gitárt fogna. A többi tétel sem éppen éji zene elalvás előtt, mert zakatolnak rendesen, mint egy éjszakai vonat az alagútban. Tetszik, hogy vagy hárman vokáloznak, így van erő a nótákban, a dobos is ügyesen alápakol ezeknek, a szólók is tetszetősek, igazából egy ütőképes társaság benyomását keltik, végig a 35 percben. Ez ugyan nem sok, de legalább vannak ötleteik, van karaktere a daloknak. Kicsit zavaró az énekes éles hangszíne, ám ezt meg lehet szokni.

Tizenöt életerős nótát pakoltak a lemezre, egészen biztosan talál magának kedvencet, aki az ilyesmit kedveli. Mire hasonlítanak? Mondjuk a Stooges kereszteződik a Hanoi Rockssal, mert van egy erős glam punk érzet is a levegőben. Éppen nem  magasztalnám az égig a kiadványt, annál azért valamivel több itt a rágógumi, mint amit saját szájízem szerint kedvelek, ezzel együtt a teljesítményük előtt le a kalappal, egészen biztosan rákeresek még a korábbi anyagaikra is.  8/10