Az 500. bejegyzés után úgy illik, hogy megújuljon kicsit a Zenehallgatás.blog, ezért a jövőben már nem csak egy-egy lemezajánló lesz, hanem néhány hosszabb-rövidebb lista is, illetve néhány zenei tárgyú elméleti írás, szabad stílusú elmerengés. Kezdjük mindjárt egy rendhagyó toplistával, amiben csupa ismeretlen banda szuper jó lemeze van. Ami közös bennük, hogy mindegyik a XXI. században alkotott, és mérges-piszkos-koszos rock’n roll lemezeket szült a világra. Nem véletlenül osztotta meg ezeket a gyöngyszemeket a műfajra szakosodott Junkie Business csatorna. A jelszó tehát: Majdnem punk! De ez ”csak” rock’n roll, a hevesebb fajtából!

08. THE CUFFS – Count Von Madenoff And Electric Anaconda Society (2018) 

A lengyel csapat első lemezéről már írtam, ez a második semmivel nem marad el mögötte. Amolyan motoros rock’n roll bődületes üvöltésekkel, hatalmas dobtémákkal, arcba mászó dalokkal. A címadó Electric Anaconda óriási nóta, még Stevie Wonder is említésre kerül benne, igaz, csak Peter Fonda után. (Mindkettő név az Anakondára rímel ugyebár) Sajnálatos tény, hogy azóta hallgatnak, de ez az anyag ott van a spiccen!

07. THE DOGBEATZ – Rock’N’Roll Tsunami (2015) 

A világon semmit nem lehet tudni erről a fiatal srácokból álló spanyol zenekarról. Angolul nyomták a kiabálós-energikus témákat, eszeveszett lendülettel, mondhatni ifjonti hévvel. Lehet egy kis detroit punk érzetünk az énekes tevékenységét hallva, olyan bandákat idéz, mint az MC5 volt. Nincs lazítás, nincs érzelgős nóta, robognak végig vadul mind a 12 tételen alap dob-gitár-basszus-ének felállásban.

06. THE HOLY CURSE – Feed The Dogs (2007) 

A párizsi Holy Curse már egy lényegesen komolyabb életpályát befutott zenekar, nekik ez volt a negyedik nagylemezük, és még utána sem álltak le sokáig, csak 2020-ban akasztották szögre a gitárt. Szintén brutál nyers, punkos zene, szintén ott az MC5 hatás, és akad Stooges vonás is, illetve minden, ami sötét, nyomasztó, önpusztító rock’n roll.

05. REBEL HARLOT – Hail Energy! (2016)

Amennyire én tudom a spanyol Rebel Harlotnak ez az egyetlen lemeze készült. Granadában működtek néhány évig, de már rég nem hallottam felőlük semmit. Óriási anyag, igazi hangfalrobbantó lemez, jobbnál jobb dalokkal, érdes, érces, karcos énekkel. Állításuk szerint ők a Hellacopters, illetve a Backyard Babies nyomdokán haladtak, de ezt kontráznám. Az életben nem voltak a svédek ennyire életerősek. Abban van valami, hogy a refrének talán a szokásosnál is dallamosabbak, de gitárfronton simán megeszik Dregent. (B.Babies)

04. SONIC NEGROES – Honky Bastard Blues (2007) 

Ha a kedves zenehallgató igazán harapós svéd rock’nroll bandát keres, akkor a Stockholmból származó Sonic Negroes kitűnő választás lehet. Mocskos kocsmarockot toltak elég éles billentyű klimpírozással, markáns gitárokkal, egy kissé borízű hangú énekessel. Ez a lemez is elsöprő erővel zengeti meg a hallójáratokat, és már mondanom sem kell: Detroit Sound – mégpedig full speeden.

03. THE REVOLVERS - A Tribute To Clichés (2002)

Németországból sok jó zene érkezett már, közülük egyik sem volt ennyire rock'n roll orientált, mint a Bochumból származó The Revolvers. Meglepő a származás is, a kiejtés is, a zene is, mert minden-minden full amerikai - vagyis annak tűnik. Ez már egy színtiszta glam punk brigád, ahol a hangsúly a pofátlanságon, a pimaszul csattanó sorokon van, de a gitárokra sem hagyták rászáradni a port. 

02. LAST QUOKKA - Red Dirt (2023)

Az egyetlen jelenleg is aktív formáció a listán a női dobossal felálló ausztrál Last Quokka Perthből. Elementáris erővel zúznak. Ez már inkább a Punk'N Roll túlsó oldala, már ami az arányokat illeti, - mert ők sem keményvonalas punkok, inkább rock'n rollerek (vagy még azok sem, ha a külső megjelenésüket vesszük alapul) -, a muzsika viszont nem ismer kegyelmet, érdemes vele tenni egy próbát. 

01. ZEN GUERRILLA – Shadows On The Sun (2001)

Az amerikai Zen Guerrilla sok szempontból a kis lista élére kívánkozik. Ők tulajdonképpen ismeretlen nagyágyúk, akik a Sub Pop kiadó legendáinak sorát bővítették az évek során. San Francisco-i zenekarként lettek ismertek, bár annak idején nem innen indultak, hanem Newarkból. Életpályájuk jelentős, hat nagylemez és négy EP számít zenei örökségüknek. Az ő stílusuk a legmarkánsabb, egyfajta agyontorzított Elvis-imitáció, ahol a király nem egyszer tök részeg és artikulátlanul hadarja a mondanivalóját. Brutálisan lecsupaszított, fémes rock’n roll, aki nem vigyáz, annak a fejét leharapja. Hát ennyi! Egészen csinos kis pakk ez így együtt!