2023. júl 15.

Miért hallgatunk zenét? Gondolatmorzsák

írta: Zelmo
Miért hallgatunk zenét? Gondolatmorzsák

music.jpg

Amennyire könnyű indoklást találni a zenélésre, annyira nehezen megmagyarázható, miért hallgat az ember zenét. Hiszen az előbbi aktív, utóbbi elvileg passzív tevékenység, még akkor is, ha közben ebédet főzünk, vasalunk, vagy autót vezetünk. Különösen érdekes ez a kérdés olyanok esetében, akik maguk nem zenélnek, mégis a zenével napi szinten kapcsolatban állnak – mint befogadók. A zene befogadásának azonban különböző szintjei vannak, valójában nem minden ember, aki hallgat zenét, tekinthető zenehallgatónak. Gyakori jelenség: szól a zene éjjel-nappal, a befogadó mégsem figyel rá, mert számára ez nem olyan mélységű tevékenység. Most inkább arra keresném a választ, miért hallgat valaki zenét tudatosan?

A tudatos zenehallgatás akkor kezdődik, amikor az ember nem elégszik meg azzal a kínálattal, amit számára a rádiócsatornák, zenetévék, jól ismert playlistek nyújtanak, hanem maga indul el egyfajta felfedezőútra. A kezdeti szakaszban még elég, ha magát a közvetítő közeget ő maga választja ki, majd ezek is kevésnek bizonyulnak, és beüt egy kulcsszót, vagy kifejezést a keresőbe, pl. barokk zene. És akkor megnézi, mit talál ehhez a tárgykörhöz. Ez már a tudatos zenehallgatás nagyon fontos állomása, hiszen ebben az esetben az illető már zenehallgatóvá vált, aki valamit keres a zene révén.

Mit keres a zenét hallgató ember a zenében? Ugorjunk vissza ismét az őskorba. Miért is keltett zajt az ősember - mely zaj aztán zenévé módosult? Mert kifejezett ezzel valamit, saját nagyszerűségét, saját erejét, elsőbbrendűségét. És kik figyeltek erre fel? Elvileg mindenki, aki hallotta, de most jön a lényeg, kikben hagyott ez a tevékenység mély nyomot? Azokban, akik maguk is ugyanilyen erővel, ugyanilyen hőfokon tudták ezt tenni, vagy azokban, akik nem. A válasz egyértelmű: azok figyeltek fel rá jobban, akik maguk nem tudtak úgy üvölteni, dobogni, zörögni, mint a zajkeltő. Azaz voltak olyan emberek, akiknek imponált mindaz, amit mások csináltak, és szerettek volna olyanná válni, mint ők, ezért követték a mintát.

ok_1.jpg

A modern ember szeretne olyanná válni, mint azok, akiknek a zenéjét hallgatja? Többnyire igen. Elképzeli magát a helyükben? Nagyon gyakran. Utánozza kedvenceit? Minden bizonnyal. A válasz tehát a fenti kérdésre, hogy mit keres a hallgató a zenében, az lehet, hogy saját magát, majd később saját érvényesülését. Tudják ezt az előadók is, ezért többnyire már úgy fogalmazzák meg érzéseiket, hogy azokkal más azonosulhasson. A zenehallgatás tehát valójában nem is annyira passzív folyamat, sokkal inkább egy olyan párbeszéd, ahol a felek nem látják egymást, nem kapják meg egymás üzeneteit, csak elképzelik azokat. És annak ellenére, hogy nincs találkozási pont közöttük fizikailag, mégis hatnak egymásra: a zene segítségével.

Ha ez a gondolatmenet helyes, akkor azok az emberek, akik maguk a zenét alkotják, közvetítik a többiek felé, sokkal kevésbé zenehallgatók, mint azok, akik a zenét ”fogyasztják”? Ez elvileg így is van, és mégsem. Mert a kezdeti státusz a zenészeknél is előbb a zenehallgató, és csak utána jön a zenét előadó szerepe. A valóság valami olyasmi, hogy a hivatásos zenész már kevésbé foglalkozik más zenéivel, mint az, aki még csak készül erre a pályára, esetleg csak álmodozik róla.

De miért hallgat zenét az ember egyáltalán? Erre a kérdésre feltehetően roppant egyszerű a válasz: mert szép. Igen, a legtöbb zene szép. Szép, mert zene. Vannak zajok, és vannak zenei hangok révén létrehozott hangsorok, dallamok. Ezek mindegyike valahol érték az ember számára. Az állatvilágban sem lehet összehasonlítani a malac röfögését a bálnák énekével, mégis mindegyiknek megvan a maga értéke. Ha egy másik malacot megkérdezünk, melyik a szebb, biztosan az elsőt mondja. Ugyanígy az embereknél: hasonló a hasonlót kedveli. Az emberi zene világában mindenféle zenének vannak értékei, minden zene, még a legvadabb, legdurvább zene is hordoz magában valami olyan játékosságot, ami felkelti az ember figyelmét, csak az a kérdés, a tömegből ki figyel oda rá. A zenehallgató így hát lényegében egy olyan személy, aki önmagában feltett kérdéseire egy bizonyos zene megszólalásától várja a választ.

2023.07. 15. Zelmo

Szólj hozzá

2023 gondolatmorzsák