Gyors, lendületes, kemény és szókimondó… mi az? Vagy egy nagyszájú nagymama, aki szabadidejét a karateedzéseknek szenteli, vagy egy gitárcentrikus hardcore/punk zenekar, mely megpróbál elindulni a buktatókkal teli zenei ösvényen, a legalább helyi szinten rájuk köszönő siker reményében. Ön melyikre tippel ez esetben? Kicsit segítek, nézzünk a borítóra… úgy van, a nagymama kiesett. Nem mintha nem lennének önvédelmi sportokban jártas, véleményüket véka alá nem rejtő nagymamák, a Big Cheese fedőnév alatt egy női gitárossal felálló brit HC zenekar rejtőzik, nem egy harcias anyóka.

Leeds a székhelye a fiatal srácokból álló ötösfogatnak, akik ezzel a kis minialbummal szeretnének minél jobb benyomást tenni a hallgatóságra. Egy ilyen nyúlfarknyi hosszúságú lemez mindig felveti nálam a kérdést, vajon érdemes-e komolyan venni őket már most vagy kezeljük némi nagyvonalúsággal a kilencszámos, összesen 17 perc körüli anyagot, és várjunk, amíg annyira összeszedik magukat a srácok, hogy legalább ennek a duplájáig eljutnak? Úgy döntöttem, nem várok erre, hiszen a műfajtól nem idegen a két-háromperces tételek felsorakoztatása, és bizonyára örömmel veszik, ha néhány mondattal népszerűsítem alkotásukat.

Azonban ez a 17 perc valóban nagyon kevés, ezért szólnék néhány szót a 2019-ben megjelent Don’t Forget To Tell The World lemezről is, ami 22 perc körüli hosszúságú, a kettő együtt már megfelel egy figyelemreméltó debütálás alapkövetelményeinek. Nézzük tehát elsőként, mivel büntet minket a Punishment Park? Az biztos, hogy nem lehetne egy kedélyes teadélután felvezető zenéje, gondolom ezt nem is kell hosszasan ragoznom, de vajon megvan-e benne a kellő rafinéria ahhoz, hogy a rámozduló úri közönség figyelmét meg is tartsa?

Egyértelműen igen. Két gitárral szólalnak meg, ami kellő szigorúságot biztosít, és a szimplán csak Razor művésznéven szereplő énekes nem fogja vissza magát, óriási üvöltésekkel tarkítja a sodró lendületű szövegmondásokat. A nyitó tételként jegyzett Pennine Scrubs máris a szívem közepébe talált, kiváló arányban keveri az underground punk hatásokat a mai modern darálással, igazi adrenalinbomba, mely jól vezeti fel a többi próbálkozást.

A második Mad At The World gitárfutamaiban emlékeztet a Cro-Mags klasszikus lemezeire, sajnos az alig kétperces nóta azonban nem tud igazán kibontakozni. Ugyanez a helyzet az IFMB-vel is, melyben megvillan egy progresszívebb basszusvonal, de aztán el is hal rögtön. Mindent szépen megtanultak ezek a srácok, úgy tűnik nincs elég önbizalmuk, hogy jobban kibontsák a szerzeményeikben rejlő erőt. Ezt kicsit sajnálom.

Mindössze két hosszabb nótájuk van, a Write Off és az Identity, ezekben a GBH és az Exploited lemezeinek vadsága dominál, a kalapáló ütemekre ízlésesen illeszkedő gitártémák koncerteken minden bizonnyal tisztességesen megugráltatják a közönséget. Egy kicsit ki lehetett volna jobban emelni az éneket, mert Razor hangja itt-ott elvész a riffelő gitárhangok között. Gyönyörűek viszont a miniatűr gitárszólók, ezekből is sokkal többet adagolhatnának, mert roppant kellemesen hangzanak a fülnek.

2019-es megjelenésük, a Don’t Forget To Tell The World egy lehengerlő punk/thrash dolgozattal nyit, a címe TCP, ez rögtön beindítja a rakétákat. Ebből a Pass The Buckba jutunk, ahol becsúszik néhány hamis hang az énekbe, de hát pontosan ez az a műfaj, ahol elsősorban nem ezt kell nézni, hiszen soha nem a kimunkált, tiszta énekszólamokért szerettük ezt a fajta hardcore punkot, hanem a kíméletlen, energikus megszólalásáért.

Ahogy a Glass In Your Foot-ot elhagyjuk, egyre inkább szembetűnővé válik a banda crossover thrash metallal való bensőséges kapcsolata, több olyan darálós, izmozós szösszenetet is találunk, melyekre a S.O.D, vagy a D.R.I is joggal lehetne büszke. Mint ahogy saját zenéje is megelégedettséggel töltheti el a fiatal muzsikusokat, akik előtt szép jövő áll: ha képesek lesznek kicsit feltornászni a lemezeik időtartamát, akkor számos új rajongót szerezhetnek maguknak.  A legnagyobb videómegosztón található Big Cheese-koncertrészletekből az tűnik ki, még tanulják a fogásokat, de bőven van keresnivalójuk a színtéren. 8/10