Kevés olyan reménykeltő hardcore metal formáció működik manapság a világban, mint a huszonéves srácokból álló Arrow In The Quiver. Ez egy öt tagot számláló, csupa filippinó fiatalemberekből álló zenekar Kanadából, Vancouverből. A csapat 2016-ban alakult, 2019-ben adta ki szóban forgó bemutatkozó anyagát, majd 2022-ben megérkezett a debütáló nagylemez is, az Invictus. A közeljövőben majd az is alapos vizsgálat tárgyává válik itt a Zenehallgatásban, de most nézzük meg közelebbről ezt az ötszámos minialbumot, mert érdemes! A lelkes gárda minden egyes tételhez külön videóklipet készített, ezeket fogom most sorjában megtekintésre ajánlani.

Mielőtt belevágnánk a kalandozásba, jöjjön egy zenekari felállás, csak hogy lássuk, kik is szerepelnek ezekben a videókban. Tehát: Christian Que - basszusgitár, Ralph Artiza - dob, Edgar Artiza - gitár, Ramon Gomez - gitár, Benjo Agustin – ének. A stílusról pedig előzetesen annyit, hogy meglehetősen sokszínű muzsika, hitvallásuk szerint pont attól különleges, hogy nem illik egyik dobozba sem. Részben hardcore, részben metalcore, de vannak thrash metalos döngölések is ebben a punk felfogású zenei világban. Nos, lássuk-halljuk, mit tudnak…

CARPE DIEM

Szerencsére nem a Carpe Diem volt az első videóklip, amit az együttestől láttam, mert általában a ”clean vocal” tartalmú zenekarokat azonnal elpasszolom. Túl öreg vagyok ezek befogadásához. Vagy ez, vagy az… Külön-külön még csak rendben, de így együtt már elég illúzióromboló. Elkezdenek egy kellemes döngölést, amire teljesen jól jönnek a gitárdallamok, nagyon tetszik az énekes teljesítménye is, addig a bizonyos pontig. Úgy három percig 8-as körül állt a tetszési indexem, utána lement 4 pontra. De mint említettem nem ez a dal jellemzi leginkább a fiúkat, hacsak nem a markáns kezdő szakaszt vesszük alapul.

WOLF PACK

A Wolf Pack lényegesen jobban sikerült darab mind zene, mind látvány szempontjából. Annak ellenére, hogy ez egy olcsó alagsori videó, tökéletesen megmutatja a zenekar erősségeit. A frontember magas fordulatszámon pörög, elementáris erejű a dobolás, és a végén a gitárszóló is hozza azt, amit elvárunk egy ilyen sikerre éhes társaságtól. Szemüvegben nyilván nem kellene dobolni, mint ahogy az is fura, ahogy egyik-másik bandatag inkább tűnik hot dog árusnak, mint hardcore bandatagnak, de ezek olyan dolgok, amik jellemzően egy szárnyait próbálgató bandánál rendre előfordulnak. (Nem mintha egy hot dog árus ne lehetne bandatag, csak kissé fura...)

PASSION

A Passion még az olcsónál is olcsóbb zenei videó, de nincs semmi bajom ezzel. Lényegesen többre értékelem az ilyen hús-vér előadásokat, mint amikor egy videóban mindenféle oda nem illő filmrészletek kerülnek bevágásra, vagy rakás pénzből, pazarul fényképezik a full gagyit. Ami itt van, az teljesen jó! Színtiszta thrash metal a kilencvenes évek elejéről, mai felfogásban. Óriási a dobhangzás, remek a mérgelődős ének, az egész úgy szuper, ahogy van!

IN YOUR HANDS

A sorban következő az In Your Hands. Egyenesen a stúdióból, ahol az anyag felvételre került. Szóról szóra igaz minden erre is, ami az előzőre. Kicsit itt már a thrash metal inkább a deathcore felé hajlik énekben, de ez nem ront a színvonalon. Gondolom sokaknak eszébe jut a Death Angel, mint nagy példakép. Persze náluk jóval maibb a hangzás. Tulajdonképpen a gitárdallamok teszik bele az oldschool alapba a modern tónust, ettől van egy olyan furcsa íze az egésznek. Ami az 500 ezer feliratkozót illeti, ez még kicsit odébb van. Csak 499624 újabb kell, illetve most hogy már én is hozzátettem a magamét és 377-en lettünk, már csak 499623. Megy ez!

A Resilience nótának az élő felvételét választottam. Ugyan a hivatalos videó magyarázza el, kiknek és miért szól ez a dal, de ez egy koncertrészlet, ami hűen tükrözi, milyen az, amikor a dühös kis ifjoncok kiengedik magukból a fáradt gőzt. Katasztrofális itt a hangzás, de nézzük meg, mennyire lelkesek ők is, a közönség is. A dobos egy állat! Nincsenek sokan, nyilván a bázis még növekvőben van, de aki ott volt, biztosan jól érezte magát! Ki tudja, hátha egyszer erre felénk is elkeverednek a srácok… nem bánnám. Akkor a következő videóban már ott ugrálnék én is! Hát ennyi volt ez a minialbum, ízelítőnek pont elég, és ezt követően jöttek csak az igazán ütős anyagok tőlük! De ezt majd az Invictus kapcsán újra előhozom. Most ennyi.      8/10