„ Amikor valaki egész életét a juhok között tölti, akkor általában úgy viselkedik, mint ők, úgy mozog, mint ők, és úgy béget, mint ők, szinte megkülönböztethetetlenné válik a nyájtól. Itt azoknak a történetét meséljük el, akik nem ilyenek. Azokról mesélünk, akik sírnak, amikor mások nevetnek, és csak egy nehéz nap éjszakájára és nagy, fájdalmas szeretetre van szükségük, hogy emlékezzenek arra, kik is valójában. Tehát amikor a pásztor azt mondja nekik, hogy ne kóboroljanak el, mert a farkas elkapja őket, akkor nem hagyják magukat becsapni... Egyetértően bólintanak, de nem mert félnek tőle, hanem, mert bennük van a farkas. ''

Ez a szöveg olvasható a görög Bag Of Nails Bandcamp oldalán. A zenekar tagjai hatvanas-hetvenes évekbeli blues-rock muzsikát játszanak, a nagy elődök nyomdokain haladva. Hallhatóan ők is tanultak valamit a Creamtől, Claptontól, a brit bluesinváziótól, a Canned Heattől és egyáltalán az egész rocktörténelemből, melynek, ha nem is túl régóta, de szerves részük ők maguk is. Pontosan a mócsingokat vagdosták le és a hús maradt, az értékes, finom falat, melyre rácuppan a kiéhezett rockrajongó. Napjaink zenei kínálatában minden jelen van, mint az áruházak polcain, de ez a fajta bluesalapú, erőteljes rockmuzsika ott húzódik meg valahol az alsó polcokon, ezért nagy örömmel vettem, hogy a sci-fi doom jellegű borító ilyen harcos-karcos blues felvételeket takar.

2014-ben alakult a háromtagú formáció Athénban, és mindeddig csak a demófelvételekig jutottak el, tehát ez az első lemezanyaguk. Ez pedig megdöbbentő, és ámulatba ejtő sok szempontból. Nem úgy szólalnak meg, mint egy kezdő zenekar. Éppen ellenkezőleg, ha információk nélkül valaki lejátssza nekem ezeket a dalokat, akár megesküszöm rá, hogy valamelyik blues-legenda kapott vérfrissítést néhány ifjú zenésztárs személyében és készített el egy visszatérő lemezt.

Nálam az egyetlen gyenge pont az a borító, mert ez részben egészen más világ, részben kidolgozatlan, részben semmit nem árul el a lemezen lévő zenéről, és ez nagy hiba, de legalább valami, ami tényleg egy elsőlemezes zenekar amatőrségére utal. Nem is értem, őszintén szólva, mert egy sima zenekari fotó a (gondolom csinos) háttérénekesnőkkel bőven megtette volna. Ennyit erről.

Aki szereti a Canned Heat, Butterfield Blues Band, Cream zenekarokat annak kötelező hallgatnivaló a Bag Of Nails, de aki egyáltalán nem kedveli a bluest, annak is ajánlom, mert a gitárszólók a műfajban kiemelkedően jók, erősen rockos a lüktetés, és nem kizárt, hogy valaki éppen e lemez alapján ássa majd elő a bluesgyökereit.

Félreértések elkerülése végett: ezek egytől-egyig saját számok! A görögök nem feldolgozások révén próbálnak sikereket aratni, és nem is nyúltak le befutott slágereket, hanem friss, erőteljes, élettel teli szerzeményeket jegyeztek, a nyitó Daddy’s Bluestól egészen a záró Blue Moon’s Bluesig. Sokat már nem is szeretnék ehhez hozzátenni, de a közreműködők neve még idekívánkozik, és egy figyelmeztetés: aki ezt kihagyja, egy élménnyel lesz szegényebb. Panos Katsikogiannis – gitár,ének, Giorgos Antoniadis – basszusgitár, Agis Gkritzios - dobok. Jegyezzük meg, mert valami azt súgja, hallunk még róluk!  8/10