Valamikor réges-régen talán a Digable Planets, a De La Soul és az Arrested Development fektették le annak a jazzy hip-hopnak az alapjait, amiben a Connecticutból származó, de már első lemezének megjelenése idején is Kölnben élő Akua Naru alkot. Igényesen kidolgozott, rendkívül sokszínű hangszerelés, finoman visszafogott, helyenként sejtelmes hangszín, mely már-már álmodozó hangulatú, mégis pillanatok alatt tud harsányabb tónust ölteni, ahogy a zenei áramlás megkívánja. Nagyon ritka a zenei világban az ennyire kifinomult hangzás, a minden elcsépelt szólamot mellőző, egyediségre törekedő produceri munka.

Ami a rappelést illeti, ez talán a legkevésbé érdekes itt, bár a hölgy valóban zökkenőmentesen, dallamosan formálja (angol nyelvű) mondanivalóját, a lemez fő értéke mégis az a számtalan meglepetés, amivel a zenei rendező szolgált. Zseniális érzékkel helyezte el a flowban a fúvós hangszereket, a néhol döbbenetesen erős szaxofont, a harsogó trombitát, s magát a harsonát, de hogy ezt ne érezzük soknak, odatette a gitárszólókat is ahol azok a legjobban érvényesülnek. Mindeközben a zongora szinte soha nem pihent, üdítő akkordmenetekkel támogatta meg a nótákat. Ennyi dicséret után megérdemli a lemez zenei producere, hogy nevét itt kiemeljük, nos, hölgyeim és uraim, ez a szakértő kéz (és fül) nem volt más, mint Akua Naru.

Az egyetlen szépséghiba személyes ízlésvilágom szerint a háttérvonósok alkalmazása, sajnos ezek elő-előkúsznak amolyan „érzelmi szőnyeget” terítve a felvételek alá, pl. Asé, Toni Morrison, Canary Dreams. Ez utóbbi lenne az a lemezborítóra reflektáló sláger, ami amolyan védjegye lenne a lemeznek, de óva intek bárkit, hogy ezzel kezdje a lemezzel való ismerkedést, mert ez talán a legkevésbé eltalált darab. A rappelés teljesen rendben van itt is, sajnos a drámai összhatást itt túltolta a főszereplő, aki úgy tűnik a soul zene bársonyos hangjaitól sem tudott elszakadni. Ezek legalább olyan fontosak számára, mint a hip-hop gyökerek. Aki mindezen stílusokat kedveli, egészen biztosan örömét leli a lemezben.

Akua Naru jelenleg is aktív, bár 2018-as Blackest Joy című lemeze óta nem jelent meg hangzóanyaga, folyamatosan koncertezik, legközelebb éppen Bécsben látható-hallható, április 9-én a Fluccban. Aki arra jár, ne hagyja ki! Igazán kiváló kis jazzes muzsika, ritka különleges falat Európának ezen szegletében. 7/10