Az 1971-ben kiadott Rock on volt az utolsó Humble Pie lemez, amelyen Peter Frampton játszott. Ezt követően kezdte meg szóló karrierjét. Azonban itt még letette a névjegyét, ez még egy olyan lemez, amely tele van dühös rock dalokkal, olyanokkal, mint amilyeneket a Free, a Stones, a Foghat, a Cactus vagy a Mountain írt. Az énektémákon Peter, Steve Marriott és Greg Ridley közösen osztozik. Nem is beszélve Alexis Kornerről, aki szintén a csapathoz verődött, és ott volt még a stúdióban a Soul Sisters énektrió, három csokilánnyal a mikrofonnál. (Doris Troy, P.P. Arnold és Claudia Lennear)

Csak elismeréssel lehet szólni a háttérvokálokról (hallgassuk csak meg a Shine On, a Rollin'Stone vagy a Big George nóták valamelyikét, hogy meggyőződjünk erről). Ez az album talán a Pie legjobbja (a névadó Humble Pie albumhoz és a Smokin-hoz hasonlóan), műfajilag a heavy-rock, a boogie, a country-rock és a hard-blues keveréke. A 10 számot Glyn Johns szakértő kezekkel vette fel, úgy, hogy az összes hangszert tisztán és pontosan halljuk, és az elsőtől az utolsóig nincs semmi kivetnivaló a hangzásban.

A Humble Pie 1971-ben már nagy név volt a színtéren, de ekkor felülmúlták önmagukat is, azzal, hogy a Rock On-t a nyilvánosság elé tárták. Nehéz szavakkal leírni, mennyire fontos volt ez az album akkoriban, és most így visszatekintve még inkább az. Az album megjelenésével a Humble Pie a rockszíntér csúcsára emelkedett, ahová a fekete soul zene és a hangos fehér rock keresztezésével jutott el. A Rock On turnéja ihlette a nagyra értékelt Performance - Rockin' The Fillmore albumot, amely sokak szerint az egyik legnagyobb élő album, ami ebben a műfajban valaha készült. A Rock On egy örök érvényű klasszikus, mely kiállta az idő próbáját, a mai napig élmény meghallgatni.  9/10