A Pink Floyd első két albumának jelentőségét sok rajongó alulértékeli. A legtöbb zenehallgató ezeket amolyan kezdeti, kísérletezős szárnypróbálgatásnak tekinti, miközben a hatvanas évek beat zenéjének a pszichedelikus rockba való átalakulását pont ezeknek köszönhetjük, s többek között olyan zenekaroknak adtak kiindulási alapot, mint a Hamburgban alakult Nektar. Egy olyan együttes, mely 1969-es alakulása óta 15 stúdiólemezzel és még ennél is több koncertkiadvánnyal gazdagította a zenetörténelmet. A formáció tulajdonképpen napjainkig aktív, de fénykorát 1970-től 1980-ig élte, ekkor évente jelentkezett egy, a mai napig izgalmasan hangzó, kísérleti/pszichedelikus rockzenét tartalmazó koronggal.

Az első volt a sorban a Journey To The Center Of The Eye. Ez az anyag egyike volt az első rock operáknak. A történet szerint egy Szaturnuszra tartó űrhajós idegen lényekkel találkozik, akik elviszik őt saját univerzumukba, ahol természetfeletti képességekkel ruházzák fel. A zenei folyamatot ennek a történetnek megfelelő narráció tarkítja néhány helyen, ami az egyébként is sejtelmes, szürreális zenei világot még furcsábbá teszi. Ez a bizarr bolygóközi utazás mindössze négy ember agyszüleménye: a gitárnál Roye Albrighton, a basszusnál Derek Moore, a doboknál Ron Howden, míg a billentyűs hangszereknél Allan Freeman szerepelt. Valamennyien Hamburgban tanultak a hatvanas évek végén, s ahogy a zenekar beindult, néhány évig ott is ragadtak. A fő dalszerző-énekes Roye Albrighton volt, az ő gitárjátéka, énekdallamai meghatározó erővel bírtak ezen a kezdeti kiadványon.

Az Utazás A Szem Középpontjába két szempontból érdekes, (a formai megvalósításon túl, ami önmagában sem hétköznapi), elsősorban teljesen egyértelműen ez jelölte ki leginkább a Pink Floyd számára a The Dark Side Of The Moon témakörét, hangulatvilágát, de akár még konkrét daltöredékeket is találunk itt, melyek onnan is ismerősek,(mint tudjuk a Dark Side… csak 1973-ban érkezett), másrészt úgy mesélt a korabeli földi viszonyokról, úgy tiltakozott a mindenkori hadviselés ellen, hogy egyetlen konkrétum el nem hangzott a szövegben.

Tehát az a zenekar, amelyik irányvonalat mutatott a Nektar, az Amon Düül, az Embryo és hasonló együttesek számára, szintén táplálkozott azok kevésbé ismert kiadványaiból, egyfajta láncreakciót keltve, vagy folytatva az akkori színtéren. Mindezt mai fejjel meghallgatni igazán izgalmas, bár a valóban kiemelkedő, kalandokban bővelkedő Nektar-lemezek csak a debütálás után érkeztek, ez a konceptalbum még csak ízelítőt mutat abból a kreativitásból, amely a csapatban közreműködő muzsikusokat jellemezte.   8/10