A párás, csöpögős, ködös reggelekkel tarkított októberi időjárás legtökéletesebb kísérő jelensége lehet egy kevésbé ismert rocklemez a szigetországból, 1976-ból. A Back Street Crawler második albuma esővel, melankóliával, borongós hangulattal átitatott blues alapú muzsikát tartalmaz. Ezt a formációt a Free korábbi gitárosa Paul Kossoff alapította 1975-ben. Kossoff gitárjátéka még hallható az utolsó Free nagylemez, a Heartbreaker felvételein, de ő ekkor már szólókarrierjére összpontosított, és ki is adott egy szólólemezt Back Street Crawler címmel. A nevet megtartva vette maga mellé néhány cimboráját, hogy az anyazenekar, a Free nyomvonalán haladva megidézze annak kiemelkedő albumait.

A stílus tehát nem sokat változott a Free világához képest, ugyanaz a soul hajlításokra épülő rekedtes ének, ugyanaz a gitárhangzás, és hasonlók maguk a dalok is, mégis van egy kis különbség a Crawler javára: kifinomultabb a hangszerelés. Háttérénekesnők, zongora, elektromos orgona segítik a zene hullámzását fenntartani, nem annyira direkt rockos a felfogás, mint amit a Free képviselt. Egyfajta édes-bús, jellegzetesen brit rockzene ez, sok-sok amerikai behatással, még egy kis gospel érzetünk is lehet, mondjuk a Some Kinda Happy hallgatása közben. Nekem személy szerint a The Quireboys első két lemeze ugrott be leginkább, mint közvetlen leágazások. (Na meg a Little Caesar - ha ez a név még mond valamit...)

A dalok nagy részét a billentyűs, John ”Rabbit” Bundrick írta, és nagyon érdekes, hogy maga Kossoff, aki a Freeben aktív szerző volt, sem itt, sem a Crawler bemutatkozó lemezén nem jegyzett felvételt. Ez talán egészségügyi problémáival magyarázható, köztudottan évek óta küzdött a kábítószer-függőséggel, ami aztán korai halálát is okozta. A dalok egyébként nagyon jók, minden további nélkül lehetett volna sláger bármelyik, az akkori rádióműsorokban bizonyára sikerrel játszották ezeket.

Érdekesség, hogy két Terry Wilson is szerepelt a formációban, az egyik a mikrofonnál, a másik a basszusgitárt kezelte. A doboknál Tony Braunagel tette teljessé a zenekari felállást. A nagylemez nemzetközi viszonylatban sajnos nem keltett túl nagy feltűnést, a mai napig alig lehet olvasni róla, és a hasonlóan jól sikerült bemutatkozásról, mint ahogy az sem köztudott, hogy Kossoff halála után az együttes Crawler néven még három kiváló lemezanyagot rögzített. Mindegyik, akárcsak a szóban forgó kiemelten ajánlott a régi rockzene kedvelőinek.    8/10