Néhány sornyi stoner/doom metalos lelkesedés után legalább annyi méltatás jár a rockabilly előadóknak is. Szintén egy magára hagyott, önmagáért létező underground irányzat, telis-teli rendhagyó fazonokkal, az aktuális divattal dacosan szembemenő formációkkal. A trió felállás, (akárcsak a stoner/doom esetén) itt is megszokott, szinte magától értetődő, és ahogy a stonerek kikacsingatnak a pszichedelikus rock irányába, úgy a rock’n rollerek előszeretettel durvulnak punkos felfogásban, valamint a vadnyugati hangulat sem áll messze tőlük. Mindez igaz a Finnországból származó RelaxTrio esetében is.

Nagyító alatt most a trió III címmel megjelent lemezanyaga. Talán ez a legjobb tőlük, bár a többi megjelenésük sem sokkal tér el ettől. Nagyjából azonos a felfogás is, a színvonal is. Az én szívemnek itt vannak a legkedvesebb nóták: a lehengerlő Roxanne (saját szerzemény), a Treat Her Right mintájára írt Boy From The Fifties, vagy a klasszikus westerneket idéző Boothill. Ezek mind óriási nóták. És ezzel még nem merítettük ki a trió teljes tárházát. Bőven van miből csemegézni a 11 számos, életerős rock'n roll albumon.

Ott van például a meseszépen swingelő Round The Horn, mint súlyos, kissé fenyegető hangnemű ballada. Ezekhez Linda Teränen bőgős/énekesnőnek óriási érzéke (és hangterjedelme van). Hozzávetőlegesen Wanda Jackson keveredik a torkában Koko Taylorral, ami egyáltalán nem gyenge kombináció. Igaz, ami igaz, egy finn díva kiejtése nem versenyezhet az amerikai kolléganők teljesítményével, de Linda éneklése ettől eltekintve hibátlan, valóban élményszámba megy. Na és ahogy a két srác ehhez a kivételesen erős női énekhez hozzáteszi a magáét, annak van egyfajta gyermeki bája.

Rengeteg banda van ezen a kissé elfeledett színtéren, közöttük igazán kevés annyira gördülékeny, görcsmentes, természetes hangvételű, mint ez a társaság. A legjobban szemlélteti ezt a bizonyos lazaságot a következő felvétel, ami ennek az albumnak az egyik legnagyobb kincse. Többször leírtam már, hogy az ezerszer bejáratott sémákra a legnehezebb fogós, húzós, izgalmas nótákat írni, nekik sikerült. Szóljon most a Goody Two Shoes Go Wild.

Akinek ez tetszik, annak be fog jönni a lemez hátsó fertálya is, mert itt is fellelhető néhány hangulatos darab, mint amilyen a Victory Roll, vagy a Moonshining. Máris mennyi címet felsoroltam, de nem tehetek róla, ők valóban tehetséges dalszerzők. Bár nehezen tudnám megnevezni az egyértelműen kiemelkedő nótájukat, ami a névjegyük vagy slágerük lehetne, megközelítőleg egy tucat olyan szerzeményük van, amiben semmi hibát nem lehet felfedezni.

Személyes kedvencem ezek között a Folsom Cuff Jeans, valamint a lemezt záró Traveller's Heart csakhogy ezek pont nem tipikus dalok tőlük. Minden további elemzés helyett legyen annyi elég, hogy ezt a bandát a műfaj kedvelőinek NEM SZABAD mellőznie. Kötelező tananyag! Vilho Voutilainen dobolása is annyira durva, tömény, lendületes, amennyire kell, Oskari Nieminen gitártémák is harapnak, Linda szédületes, és sokrétű, izgalmas dalokat hoznak… egy szó mint száz: Iszonyat jók!!!   10/10