Amilyen gyakori manapság az énekesnővel felálló pszichedelikus/stoner/doom bandák jelenléte, legalább annyira ritka a csupa hölgyből álló formáció. Egy ilyen üdítő jelenség a Stockholmban működő MaidaVale zenekar. Zenéjük körülírása nem túl bonyolult feladat, a Fehér Nyuszi hű szolgálóleányai ők, a ’69-es divat szerint, ahogy azt annak idején Grace Slick és társai megalapozták. Ezt a zenei alapot vette magához, s tette némileg keményebbé, ha úgy tetszik Sabbathosabbá a négy ifjú leányzó. Eddigi tevékenységeik gyümölcse két remek album, a 2016-os Tales Of The Wicked West, és a 2018-as Madness is Too Pure.

Mielőtt folytatnánk történetük boncolgatását, azért a kakas csípje, meg hogy már megint (és még mindig) Svédország. Mi van ott a levegőben? Ezt innen meg nem fejthetem, és mivel sok esélyt nem látok egy skandináv körutazásra, csak ámulok és bámulok mennyi minőségi zenekart termeltek ki a svédek az elmúlt évtizedben. (Korábban sem voltak éppen passzívak, de az utóbbi 10 év egyértelműen az övék) Stockholm pont nem került még említésre itt a Zenehallgatásban, (csak a környéke nemrégiben a Belsta River kapcsán) ezért különösen érdekes, mit művel ott ez a négy női személy. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gotland szigetén, Fårösund településen startoltak)

Nos, ma már a fővárosban zenélnek, mégpedig nem is rosszul. A hangzás alapján senki meg nem mondaná, hogy a gitárdallamok, a dobtémák, minden-minden női kézből származik. A felvételek meglehetősen kemények, bár nem mennek túl a Black Sabbath birodalmának határain. Hogy mégse ragadjanak bele túlságosan ebbe a pszichedelikus doom vonalba, némi kis mágikus szövegmondás, ha úgy tetszik kántálás, vagy mormolás színesíti a képet.

2011-ben jöttek össze, mint zeneiskolások, a következő évben már felléptek, s évekig dolgoztak, hogy az első anyaguk megjelenhessen. A felállás ma is ugyanaz: Matilda Roth – ének, Sofia Ström – gitár, Linn Johannesson – basszusgitár, Johanna Hansson – dobok. Matilda meghatározása szerint energikus experimentális rockot játszanak, pszichedelikus hatásokkal, ahol a közönség reakciója meghatározó tényező. Sokat játszanak élőben, ezt rengeteg You Tube felvétel igazolja. Bár a második lemez óta nem készült új lemezük, folyamatosan aktívak.  A 2023-as MaidaVale zenekar már nem annyira az oldschool rockbandák nyomán halad, sokkal inkább egy táncolható trance/pszichedelic rock irányba mozdult el.

Az eddig megjelent két album közül a második mutat hasonló stílusjegyeket. Az első még sokkal sötétebb, befelé fordultabb, komolyabb hangvételű anyag, véleményem szerint egy kis stoner rock mestermű, míg a második már sok hagyományos rock formulát feláldozott a népszerűség oltárán. Ettől ez még bőven rockzene, csak az állandó pulzálás, a folyamatosan ismétlődő ritmikai megoldások miatt nem annyira fejhallgatós anyag, inkább társas összejövetelek háttérzenéjeként működhet jól, ahogy azt a Szardínia szigetén felvett Duna Jam videók is igazolják. Számomra egyértelműen a svéd GOAT szellemiségét idézi meg a banda, akik egyébként éppen idén jelentkeztek újabb albummal. Nincs tehát szűkölködés ilyesfajta zenéből (sem) Svédországban. Nem lenne rossz egy GOAT/MaidaVale buli valamikor nyáron Budapesten. Nagyot ropnék rá… 

A cikk megírása után találtam ezt a koncertplakátot. Tessék, ami itt nekünk magyaroknak csupán ábránd, ott a svédeknek valóság. A MaidaVale a GOAT társaságában tuti kombináció. örülök, hogy ezt ők is így látják. (Legalább MaidaVale koncertfelvételekből nincs hiány a neten!)