Akárhogy is nézzük, ez egy életérzés. Aki számára semmit nem mond egy ilyen klasszis autó, a mögötte végbemenő gyönyörű látványos naplementével, a magasra nőtt tengerparti fűvel, szóval aki nem érzi át a borítón látható jelenetnek a nagyszerűségét, az semmit nem fog értékelni a zenéből sem. Ez a kettő szorosan összefüggő szerves egységet alkot, ami csakis azért született meg annak idején, hogy aki a lemezt megvásárolja, úgy érezze, mintha közvetlenül ott lenne. Vagy, éppen menjen elé a dolgoknak és… Na de ne menjünk most elé a dolgoknak, hiszen itt a zenéről fogunk értekezni, nem másról. Mindenesetre amiről beszélek, az kortól, nemtől, származástól független. Akinél működik, annál ugyanúgy működik Kerepestarcsán, mint Los Angelesben, vagy épp Bukarestben.

Helyszínünk éppen ez utóbbi, s ami engem illet soha nem hallottam még román stoner rock bandáról, igaz másmilyenről sem nagyon. Kizárólag egy jazz énekesnőt szoktam hallgatni a szomszédainktól, őt is meglehetősen régen. A figyelmemet az keltette fel irányukban, hogy nemrégiben előzenekarként szerepeltek az amerikai Unida koncertjén. A fellépést ugyan kihagytam, a beszámolókat viszont olvastam róla, s kíváncsi lettem, milyen zenét játszanak. Nos, a válasz pofonegyszerű: Unidásat. De még mennyire!

Őszinte leszek, ezt a bizonyos bemutatkozó albumot minden további nélkül el lehetett volna adni Unida címkével, mondjuk mint korai demót. A világon senki nem kérdőjelezte volna meg. És kópia ide vagy oda, azért ez valahol minőséget jelöl. Azonkívül a dalok nem másolnak direktben Unida dalokat, csak éppen úgy szólnak, mint… ez is lényeges különbség! Nem véletlenül kerültek ők előzenekarként az Unida elé. Stoner grunge a négyzeten!

Az igazság az, hogy nem lehet ezt a zenét nem szeretni, mert olyan szép kövér riffeket tolnak, hogy csuda. Nagyszerű az ének is Sebastian Stancu jóvoltából, bár egy hangyaszőrszálnyit meg lehetett volna pöccinteni a potit felfelé az éneksávon. Ez olyankor jön ki, amikor a második nótában (Drove Away) egy hölgy is közreműködik, és ez vokálban annyira megdobja a dalt, hogy érzékelhetően ugrik a színvonal. Esetleg érdemes lett volna több számba is bevonni. Egyébként a banda énekese nem gyenge, mégis kicsit összemosódik egy idő után a hangja a gitárokkal.

Mint említettem nem ismertem korábban az együttest, és ez a lemez úgy lepörgött nálam, csont nélkül, hogy egyszer sem volt közben „ugorjunk már” ingerenciám. Nagyon kellemes gitártémák vannak itt, nem csak a tipikus koszolás, hanem valóban élnek a dallamok, ez Mihnea Ferezan gitárost dicséri.  Összességében ez egy hallgatható, később is elővehető album, kerüli a direkt slágereket, mégis valahol fülbemászó. Csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek.  8/10