2024. okt 26.

Lowen - Do Not Go To War With The Demons Of Mazandaran (2024)

írta: Zelmo
Lowen - Do Not Go To War With The Demons Of Mazandaran (2024)

lowen.jpg

Immáron második lemezével próbálkozik betörni a köztudatba az iráni énekesnővel felálló Lowen zenekar, Londonból. Hogy miért pont onnan? Nos, Iránban ezt a fajta kőkemény zúzást nem igazán kedveli az ország vezetése, hogy finoman fogalmazzunk. Nina Saeidi pedig nem is szívesen menne vissza szülei egykori lakóhelyére, ahol nem csak metalt játszani illegális tevékenység, hanem a nők szerepe úgy általában meglehetősen beszabályozott. Londonban szerencsére nem kell ilyesmitől tartani, a jó öreg szigetország látott-hallott már mindent, ami az erősítők csövein kifér…

De hogy pont ilyen muzsikát nem, arra azért van némi esély, mert önmagában elég különleges ez a produkció. A dallamvilág a keleti (iráni) népzenéhez húz, legalábbis ami az éneket illeti (gitártémák úgyszintén), a műfaji behatárolás progresszív doom metal, annak is a súlyosabb változata. Kicsit a világzene metal képviselőire emlékeztet, annak ellenére, hogy itt nincsenek népi hangszerek, csakis kizárólagos rockzenekari felállás. Nem igazán rokonítható az Alunah, Electric Wizard, Anathema által kitaposott zenei vonallal, mert azoknál sokrétűbb, szerteágazóbb, nehezebben megfogható zene amit hallunk, leginkább azt mondhatnánk, olaszos/operás metal.

band_5.jpg

Nekem személy szerint az énekesnő tetszik itt a legkevésbé, annak ellenére, hogy atom erős, kiművelt, hibátlan torka van, valahogy soknak találom. Őszintén szólva éppen a határeset kategóriájába még belefér, hosszú távon kissé fárasztó befogadni őt. Szerencsére néha kicsit visszavesz a szirénázásból, olyankor érezhetően fogósabbá válik a zene, ami alapjaiban bitang erős, meglepetésekkel teli betonozás. A legtöbb ilyen kisebb-nagyobb meglepetést a dobos hozza, ezzel tényleg nem lehet betelni, elképesztően technikás, kreatív zenész. Cal Constantine a neve és itt lehet lecsekkolni, miket művel. 

 

A gitártémákra sem lehet panasz, pengés riffekkel hasít a kis zenekar, de hogy meddig fognak jutni ezzel a helyenként kíméletlenül sűrű, masszívan daráló, közben magasan szárnyaló énekdallamokkal operáló zenével, ezt nem tudnám megmondani. Nekem az elmúlt évek sok jó extrém bandája után már nem annyira nagy szenzáció mindez, ezzel együtt nagyon kellemes volt meghallgatni. Ha ugyanezt a lemezt a kétezres évek elején hallom, feltehetően térde borulok a nagyságuk előtt, jelen pillanatban inkább elismerem a képzettséget, a nyilvánvaló tehetséget, ami az albumon megnyilvánul. Kétség nem férhet hozzá, hogy az év legjobbjai között a helye!  9/10

Waging War Against God - Húh... ez egy iszonyatosan tömény téma, brutálisan gyönyörű énekkel, eszméletlen dobolással, szóval, akik ilyet tudnak, azok fognak még gurítani a jövőben ezt-azt! 

Szólj hozzá

2024 Doom Heavy Metal